Updating feed…
PÍTCAST PRO
Auto-updated by the FWS • Last update: 2026. 05. 20. 12:55
Több mint négy évtizedes pályafutásuk legnagyobb pillanatait idézik meg.
Deutsch Tamás felesége március 24-én mondott le a Technikai Bizottság elnöki posztjáról.
Az erős közép-európai régió szerepét hangsúlyozta az erős Európa megteremtésében a miniszterelnök Varsóban, miután tárgyalt a lengyel kormányfővel. Európa szíve ma Közép-Európában dobog – mondta. Donald Tusk segítséget ajánlott az energiaellátáshoz.
Feljelentést a helyi kormányhivatal tett, mert a BYD Auto Hungary Kft. nem tett eleget a kiadott környezetvédelmi engedély előírásainak.
A vészhelyzet megszüntetésével az államkincstár beszedhetőnek ítélte a szolidaritási hozzájárulást.
A nyilvánosságra hozott dokumentumokból fontos részleteket tudtunk meg a kegyelmi döntés hátteréről. Varga Judit nem támogatta K. Endre kérvényét, Novák Katalin a pápalátogatásra hivatkozva sürgette annyira az ügyet, hogy végül még a szolgálati utat is megkerülték az ellenjegyzésekor. Az viszont rejtély maradt, hogy miért adott Novák kegyelmet.
Az új miniszterelnök mögött hatalmas választói támogatottság és bő kétharmados többség áll. Akadnak biztató jelek, van remény egy jobb országban.
A férfit emberölés előkészületének bűntettével gyanúsítják. Kihallgatták, őrizetbe vették és kezdeményezték a letartóztatását.
Sulyok Tamás kedden közölte, hogy hivatalos megkeresés esetén átadja a K. Endre kegyelmi ügyében született dokumentumokat a kormánynak.
Válaszolt megkeresésünkre a rendőrség, a Szegedi Rendőrkapitányság környezetkárosítás bűntettének gyanúja miatt rendelt el nyomozást.
A két miniszterelnök négyszemközti tárgyalást folytatott, és a magyar miniszterek is egyeztetnek lengyel kollégáikkal.
A 40–45 év alatti szlovákiai magyarok többsége a Tisza győzelmét akarta. De mennyire fogja felforgatni a felvidéki magyar politikai életet Magyar Péter nagyarányú győzelme?
Már enyhül a forgalmi fennakadás.
Őt sokan a sportág kiváló kapcsolatokkal rendelkező, „mindenható urának” tartották.
Keressük a kampányidőszak legbizarrabb történetét, a legunalmasabbak már lemorzsolódtak, innentől repülőrajt! Melyik volt furább: Orbán alakításai vagy az agyrohasztó mesterséges intelligenciás tartalmak?
A Fidesz választási kampányeseményeivel is kompatibilis fellépőlistát sikerült összehozni az erdélyi Torockón megrendezendő 12. Duna napokra május végére
Az 1800-as években gyártott sínek, 5 kilométeres lassújel, bezárt vonalszakasz, kavicságyba süllyedt, szétkorhadt faaljak – ilyen körülmények találhatók a Lakitelek környéki vasúton. Felújításra nem jutott, Lezsák Sándor népnemzeti élményközpontjára igen. Sörrel és hamburgerrel ülünk a 7. vágány nevű, a lakitelki vasútállomáson található „restiben”, egy egész napos forgatás legvégén. Feld Márton építészmérnök, közlekedésmérnök épp papíron számolja ki tollal, hogy mennyi pénzbe került volna felújítani a 145-ös, Kecskemét-Szolnok és a 146-os, Kiskunfélegyháza-Kunszentmárton vasútvonalakat, amelyek épp Lakiteleknél keresztezik egymást. Nagyjából feleannyiba, mint amit a térség korábbi képviselőjének és az Országgyűlés fideszes alelnökének, Lezsák Sándornak a „Hungarikum Liget” nevű élményközpontjára költöttek az elmúlt években vidékfejlesztés címén. „Turul alakú lovarda, kunhalommal fedett borkatedrális, footgolf pálya, wellness hotel, csodaszarvas alakú úthálózat, hungarikumok háza planetáriummal” – írtuk meg korábban, hogy mi minden volt fontosabb a jól használható tömegközlekedésnél. Lezsák álmát 30 milliárd forinttal támogatták az adófizetők. Pedig lenne mit felújítani a környékbeli vasúti pályán. Egészen elképesztő elavultsággal és lerongyolódottsággal találkozni, ha gyalog járjuk be a pályát. A technológia – és néhol a felhasznált anyagok is – olyanok, hogy azok nem Lenint láthatták még élőben, hanem egyenesen Kossuth Lajost. Mintha hímes tojáson járnának a vonatok A két alföldi megyeszékhely közelsége és a lakitelki pók kiváló lefedettséget biztosíthatna a településeknek. A pályaállapotok viszont túlzás nélkül megdöbbentőek. Igazán hősies pályás munka lehet, hogy a kavicsos, salakos ágyazatba süllyedt, szétkorhadt faaljakon járni tudjanak a szovjet pusztametrók, „uzsgyik” és a piros kislábos Bz-k. Már ahol járnak még. A Lakitelek-Kunszentmárton szakasz egyike a 2023-ban Lázár János által bezárt vonalaknak. Tiszaug állomásnál akkora, szabad szemmel is látható ugrató van a pályában, hogy unikális, 5 km-es lassújel jelzi azt. Pár száz méterrel visszább, közvetlenül a bezárt állomáson stócba rakva áll a szükséges anyag ahhoz, hogy rendbe rakják a pályát. Összesen 20 km vasúti pályára elegendő vissznyeremény betonalj várja a helyszínen 10 éve, hogy beépítsék. Már néhány fa is kinőtt a felhalmozott anyagok közül. Kerekdombnál törött hevedereket találunk – és az előző, törött hevedert is félredobva –, miközben úgy járjuk be a pályát, hogy szokásunktól eltérően nem talpfáról-talpfára lépünk, hanem azok közé. A közök úgyis magasabban vannak, és így attól sem tartunk, hogy a saját súlyunkkal teszünk kárt a pályában. Szabályosan emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy hiába nyikorog az egész, ha ráállunk a sínre, az az itt még menetrendszerűen járó motorkocsikat is elbírja. Errefelé rettegés lehet a mozdonyvezetők élete. Mintha hímes tojásokon járnának a vonatok. Népnemzeti élményközpont 30 milliárd adóforintból – drónvideón mutatjuk a lakiteleki Hungarikum Ligetet XIX. századi síneken Három láthatósági mellényes vasútmániás megy a síneken – egy vicc is kezdődhetne így, de ez a valóság. Éppen vasúti régészkednek 34,5 kg-os, „c” profilú, a Martin-acélnál régebbi technológiával készült, úgy nevezett Bessemer-acél síneket keresnek. És találnak. Annyira, hogy az egyik felharsanó „bingó!” egy Kossuth Lajos 1894-es halála előtt 9 évvel gyártott sínszálat jelez. Hogy megértsük, a MÁV-nál mennyire nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal: a pálya mellett becserélésre váró, teljesen új, ámde keskeny sínprofilhoz legyártott, speciális betonaljakat is találunk. Képesek vagyunk az elavult 34,5-ös sínek legalább 48-asra cserélése helyett új aljakat gyártani ahhoz. A rideg Bessemer-acél, a közvetlen leerősítés és betonalj kombinációja ráadásul olyan, mintha valósággal ki akarnánk provokálni a síntörést a vonalon. Vidékfejlesztés Fidesz-módra A közszolgáltatás ilyen mértékű elhanyagoltsága mellbevágó. Főleg, ha onnan nézzük, hogy a térségbe amúgy áramlott a vidékfejlesztésre szánt pénz. Csakhogy azt elcsatornázta a Lezsák Sándor-féle Hungarikum Liget. Ahogy a „népfőiskola”, úgy látszik, jelenthet egy négy csillagos wellness-szállót is – melyet 10 milliárdos államit támogatásból épített Mészáros Lőrinc cége –, úgy az állami támogatásra váró „nép” is jelentheti a térség ötször megválasztott fideszes országgyűlési képviselőjét. A többieknek ott a muzeális értéket képviselő anyagokból épített, a vasút hőskorát megidéző „élményközpont”. Szöveg: Tálos Lőrinc — fotó-videó: Pápai Gergely Source
Az egyeztetések fontos lépések kétoldalú kapcsolataink újraépítésében és a jövőbeni együttműködés megerősítésében – írta.
Bóna Szabolcs, Ruszin-Szendi Romulusz és Pálinkás Szilveszter együtt utaztak kedd este.
Kürti Gábor, a Magyar Kerékpárosklub elnöke valószínűleg az első városi kajakos, aki végigment a Rákos-patak 300 méter hosszú alagútján.
Orbán Anita Andrij Szibiha ukrán külügyminiszterrel és Tarasz Kacska ukrán miniszterelnök-helyettessel nyitotta meg az online egyeztetést.
Bár közlekedési miniszterként azt ígérte tíz pontjában, hogy a leállítottak közül száz darab InterCity kocsit ismét üzembe állítanak – ez nemhogy nem sikerült, még kevesebb lett a használható kocsi.
Nem a Civil út Alapítvány az egyetlen, melynek a DIMOP Pluszból ilyen nagyságrendben ítéltek támogatást.
Hszi Csin-ping a Nagy Népi Csarnokban beszélt erről, ahol Vlagyimir Putyin orosz elnököt fogadta.
A 13 év alattiak nem férhetnének hozzá egyes online felületekhez a javaslat szerint.
A korábbi pécsi fideszes polgármesterjelölt által vezetett alapítvány 13 636 fő digitális kompetenciáinak fejlesztését vállalta.
Ma van az 1% határideje, segítsd te is a munkánkat! Villámgyors kormányalakítás után Magyar Péter és kormánya bombázni kezdte a NER-t, de mi történik a szimbolikus ügyeken túl? Félnapos adásban a Telex újságíróival mutatjuk be a Tisza-kormány első napjait, és élőben kapcsoljuk Magyar Péter és Donald Tusk sajtótájékoztatóját.
Az RTL Híradójában arról is beszámoltak, hogy a térítéses osztályon is műt a főorvos, ezt Ficzere Andrea nem cáfolta, de azt írta, nem ő végzi a legtöbb beavatkozást ott.
Pünkösdig már csak melegebb lesz, jövő hétig 30 fokig is felmehet a hőmérséklet.
A high point of his inauguration spectacle, Péter Magyar appeared on the stairs of the Hungarian Parliament Building with his three sons to the cheers of his supporters. An old nationalist song, Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország (‘Hungary You Beautiful, You Gorgeous’) was being sung live.In between the military honours and Magyar’s speech, pop singer Ibolya Oláh sang her 2005 hit Magyarország.The beginning of Tisza’s change of regime party. Source: YouTube.On the face of it, the two events seem to go together well. After all, both are nationalist songs about the beauty and magnificence of Hungary, using benign language. However, their cultural context could not be more different.Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország comes from a 1920 irredentist musical and was an iconic work of post-Trianon irredentism – even as the lyrics do not make that apparent at first sight. Even into the 21st century, it was popular among the nationalist right, being covered by far-right bands and the like. It fits well into a Horthy nostalgia characteristic of the post-1990 right, even if, of course, its use is not in itself a sign of any such nostalgia. But it definitely is a strong signal from the pre-1945 past.And it fits into a trend in Magyar’s politics. He often donned the so-called Bocskai suit (a more minimalistic version of the traditional Hungarian noble attire, to simplify things a lot) that is also associated with traditional Hungarian nationalism. At the inaugural session of Parliament, they sang the Székely anthem. Tisza also frequently refers to Dualist Era politicians, even in its name – although they steered clear of Horthy nostalgia, one of the biggest idiocies of the post-89 right.In contrast, Magyarország was conceived by musician and PR guy Péter Geszti, an iconic figure of the old liberal intelligentsia. He purchased the rights of a French song and wrote new lyrics, and created this version for the 20 August fireworks in 2005, under a ‘socialist’-’liberal’ government. The song is performed by a gay Roma singer (although Oláh was not out in 2005), making the performer, more than the song, a liberal icon. Oláh also stated in 2022 that she is no longer comfortable with singing this song.Magyarország thus represents the brief period when Ferenc Gyurcsány was not yet a national embarrassment but the charismatic leader of a Blair-style neoliberal project. In this sense, Magyarország represents our very own Cool Britannia moment, it is our Things Can Only Get Better, even if it was able to move beyond those associations slightly. Needless to say, it is not a natural symbol for Horthy nostalgia. Read more
Nyikos László, az MNB Felügyelőbizottságának volt tagja újabb 225 milliárd forint jegybanki pénzért aggódik. Interjú!
Orbán Viktor szinte mindent le tud mosni magáról, de egy pedofíliával kapcsolatos ügyet soha.
You must be logged into the site to view this content.
You must be logged into the site to view this content.
Alaptörvény-ellenesnek ítélik a Balaton vízparti építkezéseit szabályozó új kormányrendeletet azok a civilek, akik márciusban beadvánnyal fordultak az Alkotmánybírósághoz. A beadvány szerint az új szabályozás egyes pontjai súlyos visszalépést jelentenek a környezet védelmében, továbbá sértik az érintettek és a jövő nemzedékek egészséges környezethez való jogát. Május 16-án, a Tisza Párt három országgyűlési képviselőjének részvételével tartott konferencián szakértők beszéltek a kormányrendelet problémáiról és az alkotmányjogi panaszról. A beadványozók azt kérték az Alkotmánybíróságtól, hogy semmisítse meg a kifogásolt rendelkezéseket, és erősítse meg: a környezetvédelem és a társadalmi részvétel nem szorulhat háttérbe gazdasági érdekek mögött. Tavaly ősszel lépett hatályba az a „Balaton vízparti területeinek területfelhasználási követelményeiről” szóló 287/2025. (VIII. 27.) Korm. rendelet (továbbiakban: BATÉK), melynek alaptörvény-ellenes elemei kapcsán fordult márciusban az Alkotmánybírósághoz több balatoni érintett. A benyújtott alkotmányjogi panasz – melyet az Aligai Fürdőegyesület, valamint annak vezetője, Bukovszki András és egy alsóörsi kiskorú személy nyújtott be – hangsúlyozza: a Balaton nem csupán gazdasági erőforrás, hanem összetett ökológiai rendszer, amelynek védelme szélesebb társadalmi érdek. Több száz hektár vízparti területet beépíthetnek A beadványt benyújtók szerint a BATÉK két alaptörvény-ellenes elemet tartalmaz. Egyrészt lehetővé teszi, hogy az állami főépítész széles mérlegelési jogkörrel, egyedi balatoni biztosítékok nélkül, akár felül is írhassa a helyi és országos szabályokat. Másrészt jelentősen csökkenti a zöldfelületek mértékét, sok esetben növelve a Balaton körüli, beépíthető területek nagyságát: több száz hektárnyi vízparti területen nőhet a burkolt felszín, ezáltal intenzívebbé válhat a beépítés. A beadványozók és a TASZ szerint a zöldfelületi és zöldterületi szint csökkenése egy túlterhelt, sérülékeny ökológiai rendszer további terheléséhez vezethet, miközben az állam nem igazolta, hogy a beépítéseknek és a zöldfelületek elvesztésének nem lesznek káros környezeti hatásai. A panasz egy hosszabb folyamat részeként született meg. Az Értékmentő Közösségek nevű civil szerveződés, az Aligai Fürdőegyesület és helyi civil egyesületek már korábban is többször felléptek a Balaton-part túlzott beépítése ellen: petíciókat indítottak, levélkampányokat szerveztek az aHang közreműködésével, és szakmai javaslatokat dolgoztak ki a vízparti szabályozás megújítására. A beadványt benyújtók szerint külön problémát jelent a kiemelt nemzetgazdasági beruházásként kezelt fejlesztések gyakorlata. A Club Aliga 47 hektáros területén például a kiemelt beruházásokról szóló kormányrendelet egyedi beépítési szabályokat ír elő – ezzel nemcsak az épületek lehetséges magasságát, hanem a telek beépíthetőségét is megnövelték, csökkentve a minimális zöldfelület arányt. Emellett jelentősen korlátozták a közfunkciókat, miközben kedveztek a kormányközeli beruházóknak. Az aligai partszakaszon zajló beépítési tervekről korábban az Átlátszón is írtunk, ahogy számos, a helyiek által kifogásolt Balaton-parti építési tervről beszámoltunk. Csendben módosult az övezeti besorolás, újabb apartmanházak épülhetnek a Balaton-parton Zamárdiban A civilek és a TASZ már korábban is éltek alkotmányjogi panasszal a balatoni beépítések ellen, számos bírósági pert nyertek, és születtek pozitív kúriai ítéletek is. Készítettek egy klímaváltozási szempontokat is figyelembe vevő, átfogó vízpart-rehabilitációs tervet is a vizes élőhelyek helyreállítása és védelme céljából. A Tisza Párt lépéseket ígér a Balaton-part túlzott beépítése ellen Fiala-Butora Erika, a márciusi beadványt benyújtók képviselőjének ügyvédje szerint „már a jogszabályalkotás során rendkívül fontos bevezetni egy rendszerszemléletet: tudatosítani kell azt, hogy a természetben minden mindennel összefügg, a negatív hatásokat pedig idejében fel kell ismerni és mérlegelni. A jelenlegi AB indítvány ennek a rendszerszemléletnek a hiányát támadja a konkrét jogszabályon keresztül.” Szabó Attila, a TASZ jogásza pedig kiemelte: „Az Alkotmánybíróság döntése kulcsfontosságú lehet abban, hogy a jövőben milyen keretek között lehet a természeti erőforrásainkról dönteni.” Az ügy kapcsán május 16-án, a Tisza Párt három országgyűlési képviselőjének részvételével egy konferenciára is sor került, ahol szakértők ismertették a kormányrendelet problémáit és a benyújtott alkotmányjogi panaszt. Az eseményről Fortshoffer Ágnes, a Tisza Párt egyik alelnöke, a Veszprém megyei 02. választókörzet országgyűlési képviselője a Facebookon számolt be, bejegyzésében többek közt azt írva: „Képviselőtársaimmal megegyeztünk abban, hogy mielőbb lépéseket teszünk a Balaton-part további esztelen beépítésének megállítása érdekében.” Bodnár Zsuzsa Source
Közel két évnyi pereskedés után végre kiderült, 2022-2025 között mennyi pénzt kért vissza az állam önkormányzatoktól és szervezetektől, ha azok egy éven belül nem számoltak el a kapott uniós támogatási előleg meghatározott részével. Az Államkincstár azután küldte meg az adatokat, hogy a Kúria előtt pert nyertünk ellene az ügyben. Az Államkincstártól kapott táblázat szerint 578 milliárd forintot kértek vissza a támogatottaktól, akik 280 milliárdot vissza is fizettek, a többi pénz felhasználásáról pedig számlákat nyújtottak be. „Bük Város Önkormányzata a Vas Vármegyei Önkormányzati Hivatallal konzorciumban benyújtott pályázatában közvilágítással ellátott kerékpárutat és járdát épített, amely a Bük – Bő úttól indul és a Termál körútig vezet mintegy 1300 m hosszban. A beruházás jellege turisztikai és hivatásforgalmi kerékpárút” – írja honlapján a település önkormányzata. A mintegy 600 milliós, uniós finanszírozású projekt építését 2023-ban jelentették be, és előleget is kaptak rá az államkasszából. A kapott előleget aztán még ugyanabban az évben vissza is fizették egy 2021-ben hozott szabály alapján. Bük csak egy példa arra, miként vándorol az állam és az önkormányzatok között a fejlesztésekre szánt forrás. Nem is lenne lényeges, ha pontosan beszámolnának az érintettek arról, hogy mi készült el, és mi nem. Vagy éppen mi lett a 2022-2023- ban kiutalt előlegekkel. Merthogy ezekből a fejlesztésre szánt pénzekből nagyon sok és nagyon gyorsan visszakerült az államhoz, majd ott is ragadt, mivel a beharangozott projektből nem lett semmi. Egészen 2024-ig kell visszamennünk a sztori kezdetéhez: akkor írtunk Hadházy Ákos posztja kapcsán arról, hogy az állam visszakéri a településektől az addig fel nem használt uniós előlegeket. Azóta próbáljuk megtudni, hogy pontosan milyen összegekről van szó. Közérdekű adatigénylésünket a Magyar Államkincstár (MÁK) nem válaszolta meg, ezért pert indítottunk ellene, amit első és másodfokon, majd idén márciusban a Kúria előtt is megnyertünk. A Fidesz bukása után pedig végre meg is kaptuk az adatokat a MÁK-tól, hosszas magyarázattal. A Kúrián is nyertünk az Államkincstár ellen a falvaktól visszakért uniós előlegek ügyében 578 milliárdot kértek vissza Az Államkincstár – ahogy korábbi cikkeinkben megírtunk – a 256/2021. (V. 18.) Korm. rendelet 255 szakasz (1) alapján kért vissza előlegeket az önkormányzatoktól. Ennek a rendeletnek az a lényege, hogy akkor kell a településnek a pénzt az államkincstárnak visszaküldenie, ha: 12 hónapon belül nem nyújt be megfelelő időközi kifizetési kérelmet, vagy az előleg nem éri el a benyújtott időközi kifizetési kérelem támogatástartalmának legalább 60 százalékát. A Magyar Államkincstár a Nemzeti Fejlesztési Központ (NFK) megbízásából járt el, amikor visszakérte az önkormányzatoktól a támogatási előlegeket. Az NFK pedig korábban azt írta az Átlátszónak, hogy a pénzvisszakérés „pusztán a jogszabályban rögzített eljárásrend végrehajtását jelenti”. Miután a Kúrián is megnyertük az adatokért indított pert, a MÁK haladékot kért az adatok kiadására, amiket aztán a Fidesz bukása után meg is küldtek. Az Államkincstártól kapott táblázat szerint 2022-2025 között 2754 szervezetet, önkormányzatot szólítottak fel az előlegek visszafizetésére, és összesen 578,112 milliárd forintról volt szó. A MÁK azt írta a táblázathoz, hogy „a csatolt táblázat kizárólag a jelen levélben foglalt kiegészítő tájékoztatással együtt értelmezhető, a táblázat e nélkül történő továbbítása megtévesztő és helytelen következtetések levonására ad alapot. A mellékelt dokumentum tartalmazza azon településeket és szervezeteket, amelyeknek TOP Plusz projekt keretében a jogszabály alapján az elszámolatlan támogatási előleghez kapcsolódóan visszafizetési kötelezettsége állt fenn a tájékoztató levél kiküldésekor, ezek szumma összege kerekítve 578 Mrd Ft volt. A táblázatban szereplő összegek egy korábbi, adott időpontban kimutatott összegek, melyek az előleg visszafizetésével vagy az előleg terhére benyújtott számla beküldésével megváltoztak. A Korm. rendelet 255. §-a alapján, amennyiben a folyósítástól számított 12 hónapon belül a kedvezményezett a támogatási előleg meghatározott részével nem számol el, úgy a fel nem használt előleget vissza kell fizetni. Fentiekre tekintettel azon projektgazdák kaptak tájékoztató levelet, amelyek esetében a Kincstári projektszámlára kiutalt és egy évet meghaladóan fel nem használt előleg tekintetében visszafizetési kötelezettség keletkezett. A tájékoztatás szerint a projektgazdák az előleg visszafizetésére vagy a rendelkezésre álló számlák benyújtására voltak kötelesek. Ezek alapján a települések és szervezetek által 2022. január 1-től 2025. december 31. napjáig összesen 280 Mrd Ft előleg visszafizetésére került sor. A visszafizetésekkel párhuzamosan a kedvezményezettek megkezdték az előlegek elszámolását is, amelynek keretében 2022.01.01-től 2025. december 31-ig 335 Mrd Ft értékben került számla benyújtásra. A visszafizetést és/vagy a számlák benyújtását követően a projektgazdák likviditási terv alapján jogosultak voltak – illetve jogosultak – az adott naptári évben várható költségeik finanszírozására újabb előleg igénylésére, ezáltal biztosítva a projektek folyamatos pénzügyi likviditását.” Ez röviden azt jelenti, hogy az összeg a kiküldéskori állapotot mutatta, és nem feltétlenül jelentett végleges tartozást: a projektgazdák az előleget visszafizethették, vagy számlákkal elszámolhattak vele. A tájékoztatás szerint 2022 eleje és 2025 vége között 280 milliárd forintot fizettek vissza a támogatottak, további 335 milliárd forint értékben pedig számlákat nyújtottak be. A visszakérések így alakultak országosan. Újabb projektek indulhatnak el, ha… A kapott adatokat a Nemzeti Fejlesztési Központnak (NFK) is megküldtük, és rákérdeztünk, mely években történtek a visszafizetések, és mely pályázók folytatták később a beruházást. Az NFK-tól is részletes adatokat kaptunk, amik érthetőbbé teszik az Államkincstár számait. Az egykor Navracsis Tibor alá tartozó intézmény tájékoztatása szerint így alakult az évenkénti előleg-visszafizetés. Ez kevesebb, mint a visszakért előleg. Összesen 280 milliárd forintnyi visszafizetés történt, vagyis ennyi projekt nem indult el az elmúlt években. Az elszámolatlan előleg, ahogy az NFK nevezi, az elmúlt 3 évben 580 milliárd forintra nőtt, ebből „Tájékoztatást követően igényelt előleg” 131 milliárd forint. Az NFK azt írta az Átlátszónak, hogy „a kiegészítő kérdésre most válaszul csatolt excel második munkalapján található a 280 Mrd Ft előlegvisszafizetés éves bontásban települési szinten, az első munkalapján pedig a települések, akik a tájékoztató levelet követően új előleget igényeltek (összesen 131 Mrd Ft értékben). Tájékoztatom arról is, hogy ha egy projektgazda a tájékoztatást követően benyújtotta a rendelkezésre álló számláit és azzal elérte a jogszabályban meghatározott mértéket (10% vagy 60%) ez esetben a számla beküldését követően nem volt köteles a fennmaradó értékben az előleg visszafizetésére.” Így 410 milliárd forint az, amiből elvileg elindulhatna valamilyen beruházás. Az elvileg szót azért használjuk, mert mint látható, az, hogy a támogatott lehívja az előleget, nem jelent semmit. Parkoltathatja egy évig, visszafizeti, majd a következő évben újra kikéri, miközben nem történik semmi. Így lehet, hogy a 2022-2023-es projektekre kifizetett, visszakért előlegeket most újra kiutalják, de a kormányrendelet alapján azt vissza is kell majd fizetni, ha nem költik el. Vagyis abban igaza volt az NFK-nak, hogy a pénz nem veszett el, így viszont érthetetlen, miért kellett az adatokért pereskednünk. Hiszen a magyarázat és a számok is megvoltak két évvel ezelőtt. Vélhetően a visszafizetések arra mutatnak rá, hogy a pályázók úgy kapnak előleget és jelentenek be felújításokat, hogy azok nincsenek előkészítve, így a bejelentések inkább politikai kommunikációt szolgálnak, mint valós terveket. Segesvári Csaba Adatvizualizáció: Szabó Krisztián. Címlapkép: Átlátszó-montázs Source
You must be logged into the site to view this content.
You must be logged into the site to view this content.
You must be logged into the site to view this content.
Eredménytelen lett a Médiaszolgáltatás – támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) egyik legfrissebb tendere. Az eredménytájékoztató szerint „annak oka, hogy miért nem választották ki a nyertest: vevő döntése a nem elegendő finanszírozás miatt”. Eddig ilyennel nemigen találkoztunk, az MTVA ugyanis éves szinten 140-160 milliárd forintból gazdálkodott, és mindenre volt (köz)pénze. A Tisza-kormány ugyanakkor épp a napokban rendelte el a közmédia működésének és finanszírozásának teljes körű felülvizsgálatát. Egészségügyi szolgáltatásokra írt ki közbeszerzési eljárást az MTVA március elején. A közmédia az 1300 munkavállalójának szeretett volna többek között évente 1 alkalommal prevenciós vizsgálatokat (pl. vérkép, belgyógyászati vizsgálat, EKG, nőgyógyászati rákszűrés, férfiaknak PSA-szűrés stb.) végeztetni a dolgozók „egészségének hosszútávú megőrzése, továbbá elégedettségük és elkötelezettségük növelése érdekében”. Az ajánlattételi felhívásra a SWISS MEDICAL HUNGARY Zrt., a Hungária Med-M Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., az Affidea Magyarország Egészségügyi Szolgáltató Kft., valamint a FitPuli Kft. és a Ke-Cell-i Egészségügyi Szolgáltató Kft. jelentkezett. A bírálati összegzést április 22-én, vagyis 10 nappal a választások után töltötték fel az EKR-be. Ebben az szerepelt, hogy „a rendelkezésére álló anyagi fedezet összege nem elegendő a szerződés megkötéséhez az értékelés alapján legkedvezőbb ajánlatot tett ajánlattevővel”. Az MTVA ugyanis a leírás alapján összesen nettó 126 554 000 forintot szánt a célra egy évben (az opciós tétellel együtt), míg a a legolcsóbb ajánlat nettó 163 403 240 forint volt. Az egyik ajánlattevő, a FitPuli Kft. meg is támadta az eljárást a Közbeszerzési Döntőbizottságnál, mert szerintük az MTVA nem készítette elő az eljárást kellő alapossággal, emiatt nem megfelelően állapította meg az eljárás becsült értéket, és ezáltal nem biztosította a szükséges forrás mértékét sem. A jogorvoslati kérelmet elutasították, miután a cég nem fizette be a vizsgálathoz szükséges szolgáltatási díjat. 226 millióért, sürgősen keresett szolgáltatót az MTVA a nézettségének mérésére Az eredménytájékoztatót ezután, május 18-án tették közzé, amelyben megerősítették, hogy a 36 hónapra szóló, összesen nettó 490 209 720 forintos árajánlat (+ 30%-os opció) is túl magas volt a rendelkezésre álló összeghez képest. Eddig mindenre volt (köz)pénz Az éves szinten 140-160 milliárd forintból működő közmédiánál az eredménytelen közbeszerzési eljárás ritka, mint a fehér holló. Az EKR-ben a mostani eseten túl mindössze egyet találtunk: 2021-ben, amikor az MTVA Bojtár u. 41-47. „M” ép. bejárati ajtó cseréjére kerestek vállalkozót, mindössze 1 ajánlat érkezett, amely érvénytelen volt. Így a 6 részből álló tender ezen része eredménytelen lett. Idén is szórta a pénzt a közmédia, a szabad sajtóért tüntetőket távoltartó fejlesztéseket egy börtön is megirigyelhetné Ettől az egy alkalomtól eltekintve azonban a közmédia bármikor és bármire keresett vállalkozót, mindig talált, legyen szó nézettségmérésről 226 millióért, fodrászról és sminkesről félmilliárdért, taxiról szintén félmilliárdért, tapsoló közönségről 40 millióért, vagy épp beléptető kapukról 340 millióért. A Tisza-kormány felülvizsgálja a közmédia működését Könnyen lehet azonban, hogy ennek most vége. Az új Tiszta-kormány ugyanis május 14-én elrendelte „a közszolgálati médiaszolgáltatás és annak finanszírozásának teljes körű és soron kívüli felülvizsgálatát”. Erre a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter, Tarr Zoltán július 1-ig kapott határidőt. Mindezt a május 18-i kormány egy sajtótájékoztatón megerősítette. A Telex azt írta: „A kormány álláspontja szerint a közmédia feladata az lett volna, hogy hiteles, kiegyensúlyozott, sokoldalú tájékoztatást nyújtson minden magyar állampolgárnak, de mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy nem tettek eleget ezeknek a kritériumoknak. A kormány szerint a közmédia nem lehet egyetlen párt, politikai oldal kiszolgálója, a közmédia a magyar emberek pénzéből működik, ezért nekik tartozik felelősséggel. A kormány át fogja világítani a közmédia működését és hátterét, a cél egy olyan közmédia kialakítása lesz, amely valóban közszolgálati feladatokat lát el, és kiegyensúlyozott tájékoztatást ad.” Az, hogy a közmédiát „felülről” irányítják, már évek óta téma. Többek között erről készített dokumentumfilmet 2022-ben Máté Bence is „Öt lecke a valóság felszámolásáról (The Hungarian Playbook)” címmel, és ezért voltak tüntetések is az MTVA székháza előtt több alkalommal. A megmozdulásokat főként Hadházy Ákos független parlamenti képviselő vezette, aki egyszer még sátrat is vert az MTVA székháza előtt a „hazugsággyár” ellen tiltakozva. „Nem szeretnék politikailag korrekt lenni” – dokumentumfilm a közmédiáról Katus Eszter Nyitókép: Az M1 április 17-i híradójának egy részlete. Forrás: Youtube Source
A sajtószabadság és a független médiapiac új kereteinek kialakításáról tett közzé vitaanyagot a Médiafórum Egyesület. A szervezet szerint a következő évek egyik legfontosabb feladata a propagandaalapú médiarendszer lebontása, a közmédia átalakítása és a független szerkesztőségek fenntarthatóságának megteremtése lesz. A javaslatcsomagban új médiaszabályozást, átláthatóbb állami hirdetési gyakorlatot, valamint egy független, médiatámogató alap létrehozását is szorgalmazza az egyesület. Ezzel párhuzamosan egy új médiaalap felállítását szorgalmazza a Magyar Újságírók Országos Szövetsége is. Május 14-én tette közzé munkaanyagát a Médiafórum Egyesület, melynek célja, hogy közös szakmai diskurzust kezdeményezzen egy új médiarendszer megalkotásáról, amihez politikai, jogi és gazdasági reformokra egyaránt szükség van. A szervezet szerint szabad média nélkül nincs működő demokrácia, ezért olyan feltételrendszert kell létrehozni, amely biztosítja a média szabadságát, támogatja a független sajtó fenntarthatóságát, és kizárja egy újabb propagandagépezet létrejöttét. Alapelveket és ajánlásokat fogalmaztak meg A most közzétett munkaanyagban az egyesület néhány alapelvet is megfogalmazott. Ezek között szerepel például, hogy a kormányzat támogassa a sajtószabadság érvényesülését, és csak kellő mértékben szóljon bele a média működésébe. A kormányzat legyen elkötelezett a hatalomgyakorlás átláthatósága és számonkérhetősége mellett, azaz például ne titkoljon el közérdekű adatokat, tegye hozzáférhetővé az újságírók számára az információkat, a politikusok és az állami intézmények válaszoljanak a sajtómegkeresésekre. Összességében pedig úgy alakítsa a nyilvánosság szabályait, hogy a hatalom ellenőrizhetősége biztosított legyen. Az egyesület alapelvként rögzítette azt is, hogy a kormányzat erősítse meg a szabad nyilvánosság, az államtól függetlenül működő, plurális média működésének kereteit. Ennek érdekében az érintettek bevonásával alkossa újra a médiára vonatkozó szabályozásokat. Mindezek mellett pedig a kormányzat a köz érdekében, politikai és gazdasági érdekcsoportok torzító befolyását kizárva formálja át a közszolgálati média felelős és fenntartható működésének kereteit. Az alapelvek mellett a Médiafórum néhány ajánlást is megfogalmazott. Ezek között szerepel például a közmédia és az MTI gyökeres átalakítása. Az anyag készítői szerint a közmédiát függetleníteni kellene a mindenkori kormányzati befolyás alól, egyúttal biztosítani kellene a kiegyensúlyozott tájékoztatást, és átláthatóbbá kellene tenni a működést, valamint a finanszírozást. A Médiafórum Egyesület független kiadók/szerkesztőségek egyesülete, melynek célja többek között a független médiaszektor társadalmi jelentőségének és értékrendjének képviselete és bemutatása minél szélesebb körben. Az egyesület 2024-ben jött létre a Főszerkesztők Fóruma nevének és alapszabályának módosításával. Az állami hirdetési piacot is megregulázná a szervezet, hiszen a jelenlegi gyakorlat rendkívüli mértékben torzítja a médiapiacot és függőségi viszonyokat teremt. Éppen ezért a Médiafórum az állami reklámköltések átlátható és piaci szempontok szerinti elosztását javasolja. De nem csak az állami hirdetési rendszert kellene átalakítani szerintük, hanem a hazai médiaszabályozás reformját is végre kellene hajtani. A szervezet új, politikailag független médiahatóságot, átláthatóbb médiatulajdonosi viszonyokat és erősebb versenyjogi fellépést javasol a túlzott médiakoncentráció ellen. Továbbá javasolja a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetését is. A vitaanyag egy független médiatámogatási rendszer létrehozását is felveti, amely pályázati alapon segítené a helyi, oknyomozó vagy közérdekű tartalmak előállítását. Committee to Protect Journalists: tíz pont a lakájmédia felszámolásáért a választás után A MÚOSZ új Médiaalap létrehozását szorgalmazza Hasonló vitaindítót tett közzé nemrég a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) is, amely új Médiaalap létrehozását szorgalmazza. A javaslat szerint, mivel a valódi, független sajtó a kultúra része, költségvetési támogatásban kell azt részesíteni. A MÚOSZ az erre szánt pénzügyi forrást két opcióval teremtené meg: egyrészt vagy a Szuverenitásvédelmi Hivatal éves költségvetését vagy a közmédia költségvetésének öt-tíz százalékát szánná erre a célra. Az évente 6–16 milliárd forintos keretből vidéki és kulturális szerkesztőségek, nyomtatott és online lapok, valamint technológiai és képzési fejlesztések részesülhetnének. A kezdeményezés célja, hogy a politikától független újságírást a kultúra részeként kezeljék, hasonlóan más közfinanszírozott kulturális területekhez. A támogatások elosztását átlátható pályázati rendszer és szakmai zsűri felügyelné. Szabó-Gödri Rita Címlapkép forrása: DepositPhotos. Source
New research sheds light on how mediocre employees help would-be authoritarians maintain power.
You must be logged into the site to view this content.
You must be logged into the site to view this content.
You must be logged into the site to view this content.
You must be logged into the site to view this content.
You must be logged into the site to view this content.
Forgács Ágnes, a Ripost volt munkatársa a Tisza Párt titkos megfigyeléséről szóló cikkünk után kereste meg az Átlátszót, hogy beszámoljon arról, hogyan működött belülről az a kormányközeli propagandagépezet, amelynek éveken át maga is része volt. Interjúnkban részletesen beszélt arról, hogyan lett bulvárújságíróból politikai lejáratóanyagokon dolgozó kormánypropagandista, hogyan kaptak „fentről” megrendeléseket, milyen tikosszolgálatinak tűnő aktákból és felvételekből dolgoztak, kiket kellett hetekig követniük, fotózniuk, megfigyelniük, és hogyan ültették át a bulvárújságírás módszertanát a Fidesz politikai ellenfelei elleni kíméletlen lejáratókampányokba. Forgács az Átlátszónak azt mondta: azért akarta elmondani a történetét, mert szerinte a nyilvánosságnak tudnia kell, hogyan működött a propagandagépezet, és kik felelősek azért, hogy „ide süllyedt a magyar sajtó jobboldali része”. Forgács nem kívülállóként beszél a propagandáról, hanem olyan emberként, aki éveken át benne dolgozott, többször megpróbált kiszállni, majd újra visszakerült ugyanabba a közegbe. Visszatekintve azt mondja: 2015-ig újságírónak tartja magát, 2015 után viszont már propagandistának. Forgács Ágnes pályája hagyományos újságírói közegből indult. Az Átlátszónak elmondta, hogy 2001-ben lett újságíró, a Népszavánál kezdett, majd viszonylag hamar a bulvársajtó felé orientálódott. Dolgozott a Sláger Rádiónál, a Napi Ásznál, a Star Magazinnál, később pedig a Story és a Best magazinoknál. Ezeknek Ómolnár Miklós volt a főszerkesztője, akinek később a Ripost indulásában és a politikai bulvár működtetésében is központi szerepet tulajdonít. A Story és a Best időszakát Forgács még „friendly bulvárként” írta le. Azt mondta, már „paparazzóztak”: követtek, lesifotóztak sztárokat, igyekeztek kideríteni magánéleti ügyeket, de a cél nem az volt, hogy a szereplőket tönkretegyék. Ez a bulváros módszertan később azért lett meghatározó, mert Ómolnár és köre ugyanezt a logikát ültette át a politikába: hosszú ideig tartó titkos követés, fotózás, intim vagy kellemetlen helyzetek kitartó vadászata, gúnyos jelzők, majd mindennek a politikai fegyverként való használata a kormánypárt érdekében. A Riposthoz vezető út Forgács elmondása szerint 2014 után kezdődött. Ómolnárt kirúgták a Story és a Best éléről, majd a hozzá lojális munkatársak közül többen szintén távoztak. Forgács egy ideig máshol dolgozott, majd 2014 végén Ómolnár megkereste: új lap indul, és újra össze akarja gyűjteni a régi csapat egy részét. Ekkor homályos utalások hangzottak el spanyol befektetőkről. A Hello Magazin esetében szerinte valóban lehetett spanyol háttér, a Ripostról viszont később az derült ki számukra, hogy az kormányzati finanszírozású újság. A szerkesztőségben egyre többször került elő Habony Árpád és Schatz Péter neve, de Forgács azt hangsúlyozta: amikor odahívták őket, még senki nem mondta ki, hogy politikai propagandaeszköznek szerződnek. A Ripostnál már az induláskor más volt a munka logikája. Ómolnár azt mondta neki, ne celebekről vagy sztárokról írjon, hanem közéleti vagy bűnügyi témákkal foglalkozzon. Ez elsőre akár szakmai továbblépésnek is tűnhetett. Azonban hamar kiderült, hogy nem klasszikus közéleti újságírásról van szó, hanem célzott ügyekről, kijelölt szereplőkről és politikailag hasznosítható történetekről. Az első olyan ügyet, amelyet utólag karaktergyilkosságként azonosított, Forgács a Népszabadság akkori főszerkesztőjéhez, Murányi Marcellhez köti. Információt kellett szereznie egy halálos közlekedési balesetről, amelynek Murányi volt az érintettje. A rendőrségtől kapott választ továbbította Ómolnárnak, aki ebből cikket írt vagy íratott. Forrás: ripost.hu Forgács szerint maga az információ megszerzése újságírói értelemben védhető volt, de utólag súlyos szakmai és etikai hibának tartja, hogy Murányit nem keresték meg a cikk megjelenése előtt. A volt ripostos szerint ez a gyakorlat később rendszeressé vált: az érintettet sokszor nem hívták fel, vagy csak alibiszerűen, közvetlenül a cikk megjelenése előtt, vagy azután küldtek neki kérdést. Forgács az Átlátszónak azt mondta: a propagandaműködés egyik alapvető különbsége az újságíráshoz képest az volt, hogy nem az igazság kiderítése, a tények ellenőrzése és az érintetti reakció beszerzése volt a cél, hanem a politikailag hasznos narratíva gyors és látványos előállítása. A megszólaltatás gyakran azért maradt el, mert eleve úgy kezelték az érintettet, mint aki „úgysem mondaná el az igazat”. Így az egyik legfontosabb újságírói kontrollpontot egyszerűen kiiktatták. A szcientológusoktól a Jobbikig A Ripost első időszakában, 2015 körül Forgács szerint a szcientológia egyház elleni cikksorozat is ilyen „fentről” megrendelt ügyként jelent meg. Ómolnár három nevet adott neki, olyan emberekét, akik állítólag kiléptek a szcientológia egyházból, majd öngyilkosok lettek. Forgács ezen hosszú ideig dolgozott, és csak később értette meg, hogy a téma mögött kormányzati szándék állhatott: a magyar kormány nem akarta, hogy a szcientológia egyház Magyarországra hozza közép-európai központját. Forgács szerint ekkor kezdett kialakulni az a belső nyelv a szerkesztőségben, hogy bizonyos ügyeket „föntről kérnek”. A volt ripostos szerint ez a „fentről kérik” fordulat később kulcsszerepet kapott. Nem mindig tudták pontosan, ki adta az utasítást vagy honnan érkezett az anyag, de azt érzékelték, hogy nem önálló szerkesztőségi döntésekről van szó. Bizonyos cikkek, célpontok és témák nem újságírói kíváncsiságból születtek, hanem politikai megrendelés alapján. Forgács 2016-ban emiatt felmondott a Ripostnál, és egy gyárban kezdett dolgozni. Később azonban visszacsábították a nyomtatott Ripost indulásával. Azt mondta, szerette a nyomtatott újságokat, és ez akkor még vonzó volt számára. Visszatekintve azonban úgy látja: a helyzet éppen ezután durvult el. 2017 körül jelent meg az a módszer, amelyet ő „nyílt színi támadásként” írt le. Ennek egyik példájaként Volner János sajtótájékoztatóját idézte fel. Forgács szerint elküldték a képviselői irodaházba úgy, hogy nem tudta, miről kell majd kérdeznie. A sajtótájékoztató kezdetén megjelent a Riposton egy cikk Volnerről, majd ezzel egy időben érkezett az utasítás, hogy erről kell kérdeznie. A helyszínen ott volt a TV2 kamerája és riportere is. Forgács szerint a kialakított helyzet lényege az volt, hogy az érintettet nyilvánosan, kamerák előtt hozzák kellemetlen és méltatlan helyzetbe. Forrás: ripost.hu A volt ripostos szerint ebből később stratégia lett: elkapni a célpontot az utcán, sajtótájékoztatón, nyilvános eseményen, olyan helyzetben, ahol nem tud kitérni. Forgács ezt már nem újságírói számonkérésként, hanem letámadásként írja le. A módszer célja nem az volt, hogy érdemi választ kapjanak, hanem hogy a támadás maga váljon tartalommá. 2017-ben és a 2018-as választás előtt a Jobbik lett a fő célpont. A Vona Gábor vezette Jobbik lejáratása több szálon futott, ezek közül nem mindegyikre volt közvetlen rálátása. Olyan feladatokat azonban ő is kapott, amelyek jól mutatják a módszert. Egy balatoni hotelbe kellett lemenniük, ahol Jobbik-frakcióülés zajlott. Az volt a feladat, hogy készítsenek „bennfentesnek” látszó fotókat, mintha bejutottak volna, vagy hallottak volna valamit. Forgács szerint valójában semmit nem hallottak, mégis olyan cikk született, amely azt sugallta, mintha információik lennének a helyszínen elhangzottakról. Hasonló történt később egy kiskőrösi hotelnél és a Frittmann borászatnál is. Forgács szerint távolról, autóból fotóztak, 200-as objektívvel, semmit nem hallottak abból, amiről később a cikk állításokat tett. Az egyik ilyen anyagot a Hírcsárda változtatás nélkül átvette paródiaként. Forgács szerint ez pontosan megmutatta, mennyire abszurd volt, amit csináltak: a propagandaanyag már önmagában is paródiának tűnt. Mégis folytatták. Forrás: ripost.hu 2018. március 15-én Forgácsot több fotóssal küldték ki a nemzeti ünnepi eseményekre azzal, hogy hozzon valamilyen jobbikos balhéról anyagot. Ő úgy érezte, az elvárás nem pusztán az volt, hogy dokumentáljanak egy eseményt, hanem hogy találjanak vagy akár idézzenek elő egy incidenst. Végül nem készült használható anyag. Forgács szerint később világos lett számára, hogy nem egy sima szerkesztőségi feladatot nem teljesített, hanem a politikai akció logikájával ment szembe. Emiatt el is küldték a laptól. Az interjú egyik legerősebb önkritikus része, amikor Forgács Ágnes azt mondja: akkoriban még kikérte magának, ha propagandistának nevezték, hiszen rutinos újságírónak tartotta magát. Visszatekintve azonban azt mondta az Átlátszónak, hogy azoknak volt igazuk, akik már akkor propagandistának nevezték. Szerinte 2015-ig újságíró volt, 2015 után viszont propagandista. Azt is saját hibájának tartja, hogy újságíróként nem ismerte fel időben, milyen rendszerben dolgozik. Meddig élnek vissza az állami milliárdokkal? Bulvárpápa a kormánypropaganda szolgálatában Így működött a V4NA „nemzetközi hírügynökség” A Riposttól történt második távozása után Forgács rövid ideig a vasárnap.hu-nál dolgozott, majd 2018 végén megkeresték egy induló „nemzetközi hírügynökség” ajánlatával. Ez volt a V4NA, ahol rajta és az állandó fotósán, valamint Ómolnáron és fián kívül akkor Tóth Tamás Antal, Kobza Miklós és Kunfalvi Nóra dolgoztak. Először Brüsszelbe és Strasbourgba utaztak, volt belépőjük az Európai Parlamentbe, de nem klasszikus tudósítói munkát végeztek. Nem plenáris ülésekről, európai döntésekről vagy közérdekű folyamatokról kellett beszámolniuk, hanem „találni valami rosszat”. A lejáratás volt a cél akkor is, amikor a volt uniós bizottsági elnök, az Orbán Viktort nyilvánosan lediktátorozó Jean-Claude Juncker luxemburgi otthonához küldték fotósával Capellenbe, ahol hiába dekkoltak napokig a ház előtt, csak a politikus feleségével sikerült beszélniük. Forgács szerint a V4NA esetében a politikai cél már teljesen nyilvánvaló volt: a célpontok lejáratása. Azt mondta, senki nem kérte tőlük, hogy hagyományos újságírói munkát végezzenek. Nem az volt a feladat, hogy leírják, mi történik az unióban, hanem hogy olyan botrányos vagy kompromittáló jeleneteket találjanak, amelyek politikailag hasznosíthatók. A V4NA „nemzetközi” jellegéről Forgács azt mondta: a londoni székhely csak papíron létezett, a tényleges irodai munka Budapesten zajlott. London helyett Óbudán írták a Habony-féle „nemzetközi hírügynökség” híreit Forgács az Átlátszónak arról is beszélt, hogy Ómolnár Brüsszelben és Strasbourgban sokat mesélt neki a Ripost megszületéséről. Elmondása szerint már a Story–Best időszakában kidolgozott egy politikai bulvárlap-koncepciót, amelyet Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Habony Árpád és más politikai kapcsolatai felé próbált értékesíteni. Forgács ugyanakkor többször jelezte: a pontos finanszírozási láncot és a döntéshozatal teljes útját nem ismeri. Amit szerinte biztosan látni lehetett, az az, hogy a bulvár és a politikai lejáratás összekapcsolódott a Fidesz érdekében. Kormányzati aktákból és titkos felvételekből dolgozott a Mediaworks „politikai akciócsoportja” 2019-ben Forgács harmadszor is visszakerült a Riposthoz, ekkor már a KESMA/Mediaworks volt a bulvárlap kiadója. Az önkormányzati választási kampányban és megválasztását követően Karácsony Gergely lett az egyik célpontjuk. Sokáig követték, fotózták a főpolgármestert, de csak azt tudták rábizonyítani, hogy bár a kerékpározásról és zöld közlekedésről prédikál, autóval jár. Hiába nem találtak igazán súlyos dolgot, cikkeket kellett építeni arra a banális ellentétre, hogy a zöld politikus autót használ. Forrás: ripost.hu Forgács szerint ez is jól mutatja a politikai bulvár működését: nem kellett valódi botrány, elég volt egy apró, felnagyítható momentum, amelyet a megfelelő címadással és narratívával támadássá lehetett alakítani. Nem az ügy súlya volt fontos, hanem a célpont folyamatos koptatása. 2020-at Forgács a Covid miatt viszonylag eseménytelenebb évként írta le, majd 2021-ben elindult a 2022-es választási kampány propagandagépezete. Az első politikai megrendelése egy etyeki lovaspóló-verseny volt, ahová vasárnap kellett kimenniük Mártha Imre miatt. Bokorból fotózták a BKM későbbi vezetőjeként ismert volt MVM-vezért, miközben a rendezvényen ott volt Rákay Philip is. Már ez a helyzet is abszurdnak tűnt: nem értették, nekik miért kell rejtőzködve fotózniuk, ha a kormányzati médiavilág más szereplői nyíltan is jelen vannak. Az etyeki akció után közölték vele és az állandó fotósával, hogy indul a kampány, és speciális feladatot kapnak. Felmerült, hogy őket elbocsátják a Mediaworkstől, és közvetlenül a kampányon dolgoznak tovább. Forgács és fotós kollégája ezt ellenezte, részben egzisztenciális okokból. Végül maradtak Mediaworks-alkalmazottak, de külön kampányfeladatokat is kaptak, amelyekért Ómolnár cégeinek számláztak pluszban. Ekkor alakult ki a háromfős „politikai akciócsoport”: ő, a fotós kollégája és a csoportot vezénylő Ómolnár Miklós fia, Donát. Forgács azt mondta, a „politikai akciócsoportban” a feladatok nem szerkesztőségi ötletekből születtek. Aktákat kaptak. Mártha Imréről például sokoldalas anyag érkezett, benne a zárt Instagram-profiljáról lementett képekkel. Ezeket az aktákat Ómolnártól kapták, de Forgács úgy gondolja, nem Ómolnár állította össze őket. Többször látta, hogy Ómolnár e-maileket kap bizonyos emberektől, például Farkas Örstől (Rogán Antal kabinetminiszter beosztottja, ekkoriban tájékoztatásért felelős miniszteri biztos, 2024-től a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő államtitkár – a szerk.), majd az azokban szereplő ügyekkel kellett foglalkoznia az akciócsoportnak. Az ilyen anyagokra azt mondták: „fentről jönnek”, és nem volt szabad továbbadni vagy kinyomtatni őket. Keddenként a főszerkesztő fel is ment a várba, a „Karmelitába”, ahonnan azután friss információkkal és megrendelésekkel tért vissza az akciócsoporthoz. Mártha Imre esetében a feladat először az volt, hogy találják meg a tartózkodási helyét, majd kezdjék el figyelni. Forgács szerint végül saját módszerekkel azonosították Mártha akkori lakhelyét, és körülbelül egy hónapon át titokban megfigyelték. Egy erdős területen húzódtak meg, ahonnan ráláttak a kapujára és az utcára. A fő „fogás” végül az lett, hogy Márta Imrét egy Bentleyvel fotózták le. Forgács szerint az autó egy régi, viszonylag alacsonyabb értékű Bentley volt, és az egész helyzet abszurditását az adta, hogy ők maguk drágább autóval jártak megfigyelni. Mégis ebből kellett luxusnarratívát építeni. Forrás: ripost.hu Mártha Imrére Ómolnár a „Gyurcsány-fióka” eposzi jelzőt találta ki, amire Forgács utólag kifejezetten kínos, szekunder szégyent kiváltó politikai bulvárfogásként emlékezett vissza. Szerinte itt is az látszott, hogy a cél nem egy valódi ügy feltárása volt, hanem egy szereplő politikai beazonosítása, gúnyos címkézése és folyamatos támadása. A következő jelentős célpont Jakab Péter volt. Forgács szerint először csak annyi volt a kérés, hogy „foglalkozzanak Jakabbal”, derítsenek ki róla valamit. A 2021-es ellenzéki előválasztás előtt Jakab még esélyes szereplőnek tűnt. Forgácsék heteken át követték az országjárását, nyilvános programokra mentek utána, figyelték, kikkel mozog, hogyan szervezik a stábját. Egy jobbikos informátortól később olyan történet érkezett, hogy Jakab emberei bántalmazták. Ebből lett a „fojtófogásos” ügy. Forgács szerint Ómolnár az egyik este berendelte őt és a fotós kollégáját, majd lejátszott nekik egy videófelvételt Jakabról és kabinetfőnökéről. A rejtett kamerás felvételen egyértelműen látszott, hogy a két ember között intim viszony lehet. Ómolnár azt mondta nekik, a felvételt „kiugrott jobbikosok” készítették, akik nem akarnak lebukni. Forgács és a fotós kollégája azonban a technikai részletek alapján kételkedtek ebben. Úgy vélték, a felvétel sokkal profibbnak tűnik, mint amit amatőr pártemberek készíthetnének. A titkosszolgálatra, valamiféle titkosszolgálati háttérre gyanakodtak. A feladat ezután az lett, hogy a látottakat valahogyan „leismételjék”: saját fotókkal, saját helyszíni jelenléttel tegyék a sajtóban felhasználhatóvá azt, amit valahonnan készen kaptak. Ez az interjú egyik legsúlyosabb állítása: Forgács szerint a propagandamédia egyik funkciója az lehetett, hogy ismeretlen eredetű, titkosszolgálati jellegű információkat sajtótermékként „legalizáljon”. Forrás: ripost.hu Jakab Péter esetében Forgács szerint az elhíresült Csóka utcai cím is „aranytálcán” érkezett egy aktából. A helyszínen feszült helyzet alakult ki: a bent lévők nem akartak kijönni, mert azzal igazolták volna a történetet, a propagandisták pedig nem akartak elmenni, mert bizonyítaniuk kellett, hogy jó helyen vannak. Ekkor jelent meg Bede Zsolt (Vadhajtások) is a helyszínen, amiből Forgács számára kiderült, hogy több kormányközeli médiaszereplő is ugyanarra az ügyre volt ráállítva. Bede feltűnése ugyanakkor veszélyes is volt számukra, mert ha ő kérdez rá arra, amit elvileg ők fotóztak le, könnyen lebukhatott volna a sajtóleleplezés mögött meghúzódó politikai konspiráció. Forgács szerint Jakabról is volt akta, és ebben már kifejezett „támadási pontok” szerepeltek. Ez számára azt mutatta, hogy az akták nem egyszerű háttéranyagok voltak, hanem lejárató kampányokhoz készült használati útmutatók. Azt nem tudta megmondani, ki állította össze őket, de a céljuk szerinte egyértelmű volt: politikai támadások előkészítése a kormánypárt érdekében. A Jakabról készült aktát az Átlátszóval is megosztotta, ebben rengeteg személyes adat szerepel, és részletesen kidolgozott „támadási pontok”. Az aktát Ómolnártól kapta e-mailben. Forrás: Jakab Péterről készült „akta” Az interjúban Forgács egy személyesen fenyegető epizódot is felidézett. 2022 januárjában bent tartották este a szerkesztőségben, azt mondták, be fog menni hozzá valaki. Este megjelent egy elegánsan öltözött férfi, akit Forgács „Mr. Díszzsebkendőként” emlegetett. A férfi nem azonosította magát, de közölte vele, hogy információi szerint a Jobbikhoz köthető emberek meg akarják támadni, mert egy bírósági tárgyaláson nyilvánossá vált a lakcíme, és tudják, hogy külterületen él. Forgács akkor nagyon megijedt, és a biztonsági ember javaslatára napokra egy hotelszobába költöztették. Néhány nap után azonban felmerült benne, hogy az egész akár színjáték is lehetett. Úgy érezte, a cél az lehetett, hogy félelemben tartsák, ne merjen „ugrálni”. Amikor később felhívta az ismeretlen férfit, hogy megtudja, ki volt ő, és miért kellett elköltöznie otthonról, rövid időn belül rendreutasító telefon érkezett a főnökétől. Forgács ezt úgy élte meg, mintha egy láthatatlan hálózat azonnal jelezné, ha valaki kilép a sorból. A következő akciójuk Korányi Dávidhoz kapcsolódott. Őt New Yorkban kellett megfigyelniük. Korányiról nem kaptak előre aktát, ezért nyílt forrásokból, főleg Instagram-fotókból próbálták beazonosítani a lakhelyét. Forgács részletesen beszélt arról, hogyan dolgoztak: képeken látható kerítéseket, játszótereket, utcai részleteket, házszíneket és táblákat hasonlítottak össze, amíg be nem azonosították a környéket. Ezt a módszert ő „profilozásként” írta le. New Yorkban napokig figyelték Korányi lakókörnyezetét, félóránként pozíciót váltva. Kétszer sikerült lefotózniuk, de utólag kiderült, hogy az utolsó három napban Korányi már nem is volt a városban. A fotókból az a narratíva épült, hogy Korányi Dávid, Karácsony Gergely tanácsadója New Yorkban él, miközben a fővárostól kap pénzt. Forgács szerint ekkor még nem lehetett tudni, hogy ebből később „guruló dollárok” ügy és nemzetbiztonsági narratíva lesz, de visszatekintve úgy érzi: a propagandamédia itt is előkészítő, legitimáló szerepet játszhatott. Forrás: ripost.hu A Korányi-akció után Ómolnár hazaküldte őt. Azt mondták neki, hogy a többiek nem akarnak vele dolgozni, mindenki gyűlöli, és jobb, ha otthon marad. Fizetést kapott, de hónapokig nem dolgozott érdemben. Forgács szerint ez is a belső fegyelmezés része volt: elszigetelték, elbizonytalanították, azt éreztették vele, hogy pótolható, nem kívánatos, és bármikor félretehető. Közben a szerkesztőség többi része sem tudta pontosan, mivel foglalkoznak a politikai akciócsoport tagjai, így egyszerre tűntek kivételezettnek és kirekesztettnek. Forgács szerint a „politikai akciócsoport” nem metafora volt, hanem hivatalos céges elnevezés. A Mediaworks-költözéskor egy irodai tervrajzon is szerepelt a „politikai akciócsoport” megjelölés a szobájuknál. Ez szerinte azt mutatja, hogy nem egyszerű rovatként vagy szerkesztőségi csapatként működtek, hanem külön egységként, amelynek feladata titkos politikai műveletek végrehajtása volt a kormánypárt érdekében. A BKM/Márta Imre-szálhoz kapcsolódva Forgács egy groteszk jelenetet is felidézett. Egy kirúgott fővárosi kukásról készült, kiblőrözött videót mutattak nekik, amelyben egy baseballsapkás férfi szerepelt. Forgács és a fotós kolléga felismerni vélte, hogy a sapkás férfi maga Ómolnár Miklós. A felvételt végül még jobban el kellett homályosítani, hogy a kirúgására panaszkodó férfit alakító főszerkesztő ne legyen felismerhető. Forgács szerint ez pontosan megmutatta az egész rendszer kettősségét: egyszerre volt kártékony, aljas és politikailag motivált, miközben sokszor technikailag ügyetlen, kínos és abszurd. Magyar Péter titkos megfigyelését már nem vállalta el 2024-ben Magyar Péter színre lépése hozta el Forgács számára a végső törést. Elmondása szerint azonnal ráállították őket Magyarra: menjenek az ügyészséghez, figyeljék, ha Magyar Péter hangfelvételt visz be, menjenek a tüntetésekre, nézzék, kikkel mozog, keressenek hibákat. Forgács ezt élete egyik legkínosabb hónapjaként írta le. Nem Magyar Péter személye miatt, hanem azért, mert ekkor már azt látta, hogy nem egy elszigetelt politikust próbálnak lejáratni, hanem egy olyan mozgalmat, amely mögött tömegek állnak. Forgács azt mondta, Magyar Péter feltűnése morálisan is más helyzetet teremtett számára. A régi módszer, amely egy-egy politikus követésére és folyamatos támadására épült, ekkor már úgy jelent meg előtte, mint egy tömeg ellen irányuló gépezet része. Úgy érezte, a Fidesz és a propagandamédia már nem látja az embereket, csak a célpontokat, a támadási felületeket és a kommunikációs kockázatokat. A Magyar Péter elleni munka során Forgács szerint ismét előkerültek a rejtett kamerás technikák is. Ómolnár kamerával felszerelt szemüveget nézegetett az interneten, majd egy olyan hátizsákot hozott be, amelynek pántjába GoPrót lehetett rejteni. A terv az volt, hogy Forgács ilyen felszereléssel járjon Magyar Péter vidéki fórumaira. Ekkor telt be nála a pohár. Szólt a családjának, hajnalban bement az irodába, összepakolta a holmijait, majd délután közölte Ómolnár fiával, hogy elmegy, és nem jön vissza. Másnap hajnalban megírta a felmondólevelét: 2024 áprilisáig dolgozott Ómolnárral. Visszatekintve azt mondta: ezt a levelet kilenc évvel korábban kellett volna megírnia. Rogánhoz köthető magán-titkosszolgálatnak kémkedhetett „Henry” a Tiszánál Politikai fegyverként használták a bulvárt Az interjú végén Forgács nem próbálta mentegetni magát. Azt mondta, megbánta az egészet. Még azokat a cikkeket sem tudja már tisztán vállalni, amelyeket szakmailag egyébként jónak tartott, mert szerinte nem lehet különválasztani őket attól a rendszertől, amelyben megszülettek. Úgy fogalmazott: nem lehet valaki kedden újságíró, ha hétfőn propagandista volt. Ha valaki részt vesz abban, hogy a sajtót mások politikai aljasságainak hitelesítésére használják, akkor utólag nem hivatkozhat arra, hogy közben néha rendes cikkeket is írt. Forgács a saját felelősségéről is keményen beszélt. Nem tartja mentségnek, hogy többször felállt, mert végül mindig visszament, és elvégezte a munkát. Azt mondta, „szaglott messziről”, érezték, hogy amit csinálnak, vállalhatatlan, mégis csinálták. Embereket járattak le, és ezt utólag vállalni kell. Politikailag konzervatív jobboldaliként írta le magát. Elmondása szerint korábban nagy formátumú politikusnak látta Orbán Viktort, és például a migrációs politikában őszintén hitt abban, amit a kormány képviselt. A lopásokat is látták, de a Fidesz-közegben ezt sokáig a „nemzeti tőkésosztály” építésével magyarázták. Ma már ezt elfogadhatatlannak tartja. Szerinte nem lehet valaki keresztény-konzervatív, ha közben embereket tesz tönkre, lejárató kampányokat működtet, és politikai célból rombolja a nyilvánosságot. Az Átlátszó a magánrepülőgépes, luxusjachtos tényfeltárásunk után vált célponttá 2018-ban – Forrás: ripost.hu Forgács Ágnes beszámolója alapján a Ripost és a hozzá kapcsolódó „politikai akciócsoport” nem egyszerűen elfogult sajtóként működött. Az interjúból egy olyan rendszer képe rajzolódik ki, amelyben a bulvár eszközeit politikai kampányfegyverré alakították. Célpontokat jelöltek ki, aktákat adtak át, címeket és támadási pontokat kaptak, embereket követtek és fotóztak, majd az így előállított anyagokat sajtócikként tálalták. A módszer lényege az volt, hogy a kormányzati megrendelés és titkos információgyűjtés újságírói formát kapjon. A volt ripostos beszámolója alapján a rendszer több elemből állt össze. Az első a bulvárlogika politikai átültetése volt: sztárok helyett politikusokat és közszereplőket kezdtek „paparazzózni”. A második az aktázás: előre összeállított anyagokból dolgoztak, amelyek eredete sokszor homályban maradt. A harmadik a megfigyelés és követés: célpontokat lakásuknál, rendezvényeiken, vidéki programokon vagy akár külföldön is figyeltek. A negyedik a nyílt színi letámadás: kamerák előtt, sajtótájékoztatókon vagy utcai helyzetekben próbálták kellemetlen helyzetbe hozni az érintetteket. Az ötödik az érintetti reakció kiiktatása volt: a megszólaltatás sokszor elmaradt, vagy csak alibiként jelent meg. Forgács szerint a legsúlyosabb elem mégis az volt, hogy a propagandamédia sajtóként tudta hitelesíteni az ismeretlen eredetű információkat. Ha valahonnan érkezett egy „titkosszolgálatinak tűnő” akta, cím, fotó vagy felvétel, akkor azt a politikai akciócsoport helyszíni munkával, saját fotóval, kérdéssel, cikkel tette közölhetővé. Így a forrás eredete eltűnt, a politikai támadás pedig újságcikként jelent meg, és sajtóértesülésként szórhatta szét a kormánypárti médiarendszer. Az Átlátszónak adott interjúban Forgács Ágnes végül nemcsak a Ripost működéséről beszélt, hanem arról is, hogyan lehet belülről fokozatosan hozzászokni a vállalhatatlanhoz. Először csak egy-egy kényelmetlen cikk, egy-egy elmaradt telefon, egy-egy túlzó cikkcím, egy-egy kínos paparazzózás. Később már készen kapott akták, titkos megfigyelések, rejtett kamerás felvételek, politikai akciócsoport és választási kampányfeladatok jöttek. Forgács története szerint a propagandagépezet nem egyik napról a másikra nyeli el az embert, hanem lépésről lépésre: addig normalizálja a módszereket, amíg a résztvevő már csak utólag érti meg, hogy minden határt átlépett. Kérdezett: Bodoky Tamás – Videó: Bodoky Bence Az interjú szöveges összefoglalóját mesterséges intelligencia segítségével készítettük. Source
Itt a Papíron szép podcast új epizódja Tímár Áronnal és Orsós Lajossal, A szavazat ára c. dokumentumfilm ötletgazdáival és a De! Akcióközösség alapítóival. A szavazat ára nemcsak a választási csalásokról szólt, hanem arról a kiszolgáltatottságra épülő rendszerről is, amiben a legszegényebbek szavazata árucikké vált. Tímár Áron és Orsós Lajos dokumentumfilmje és a belőle kinövő De! Akcióközösség több ezer önkéntessel próbálta láthatóvá tenni azt, amit sokan természetesnek vagy megváltoztathatatlannak hisznek – egyszerre lett társadalmi látlelet és bizonyíték arra, hogy pusztán a figyelem és a jelenlét is elég lehet a változáshoz. A rendszer, amiről sokan hallottak, de kevesen látták, és még kevesebben merték dokumentálni. Tímár Áronban és Orsós Lajosban (utóbbi tizennyolc éven át az RTL riportere volt, jelenleg a Kiút a Cigánytelepről program alapítójaként tematikus előadásokat tart hátrányos helyzetben élőknek – a szerk.) tavaly fogalmazódott meg egy választási csalásokat és szavazatvásárlásokat leleplező film gondolata. Így született meg A szavazat ára. Az ötletgazdák szerint a film mindig is csak egy eszköz volt, nem a végcél. Ezért az idei országgyűlési választások előtt néhány héttel létre is hozták a De! Akcióközösséget, hogy önkéntes őrszemeikkel együtt figyeljék és rögzítsék a visszaéléseket országszerte. Vállalásuk sikeresnek bizonyult: a választás napján több mint kétezer önkéntes vadászott az összehangolt csalásokra, közel ezer felvételt készítettek, több száz gyanús esetet dokumentáltak, és meghallgatták azokat az embereket, akiket az előző kormány magukra hagyott. Adataik szerint több olyan szavazókör volt, ahol akár 30 százalékkal is visszaeshetett a szavazatvásárlások száma a korábbi választásokhoz képest. Egyszerűen azért, mert jelen voltak és figyeltek. A Papíron szép legfrissebb adásában Tímár Áronnal és Orsós Lajossal beszélgettünk a filmről, az akcióközösségről, a választási visszaélésekről és a vidéki tapasztalatokról. A tartalomból: 00:00:24 Melyik volt előbb: a Szavazat ára vagy a De! Akcióközösség? 00:01:45 Hónapokig egy betűt sem írtak le, aztán hirtelen megtáltosodtak. 00:02:37 A „szavazatvásárlás” kifejezés arra utal, mintha egyenrangú felek lennének a gépezetben. Pedig ez egyáltalán nem így van. 00:02:58 Az elcsalt szavazat csak a végállomás egy kizsákmányolásra épülő rendszerben. 00:03:54 A szavazatvásárlás nem cigánykérdés, hanem kiszolgáltatottsági kérdés. Jó példa erre Nyírbogát, ahol alig élnek romák, a település mégis a választási csalások orvosi lova lett a kampányban. 00:05:57 Az empátia, a megértés és a folyamatos jelenlét volt a kulcs azokhoz, akiknek kevés a vesztenivalójuk. 00:11:27 „Ha most el lehet sétálni több százezer bezsákolt szavazattal, akkor itt a vége.” 00:14:06 Szabó Bence, Pálinkás Szilveszter és a hétköznapi hősök esete. 00:15:01 A cigarettacsempésztől a drogdíleren át a polgármesterig – a szavazatvásárló gépezet azokra számít, akiknek kiterjedt hálózata van. 00:16:12 A Városi Civil Alap támogatásai ötvenmilliós nagyságrendekben látták el az egyéni kerületeket a választások előtt. A szavazatvásárlók sporttáskában, kisteherautóban hozták a csomagokat. De honnan volt a pénz? 00:18:30 A kormányzati akarattal gyorsan jöhetnének az eredmények is. 00:20:07 A rendszer a megfélemlítésre gyúrt: droggal, alkohollal, gyerekkel, munkával zsaroltak. 00:24:12 Sztorik, amik kimaradtak a filmből – nem véletlenül. 00:28:52 „Azt mondta, annyira utálja őket, hogy bevállalja arccal. Majd amikor hazaért, már kitette a Facebookra is. Két napon belül meglátogatták.” 00:33:22 Kellett egy saját hálózat. Több ezer önkéntes, Last Days of Rendszerváltás – avagy így lettek az őrszemek. 00:40:24 A vámpírok nem szeretik a napfényt. 00:41:39 Dombrádon is komolyan vették a „vendéglátást”. 00:48:55 Tizennyolc évig volt az RTL riportere, de ilyet még ő sem csinált. 00:54:16 A független sajtónak is nagy szerepe volt a tömeges választási csalás visszaszorításában. 00:58:41 „Egy nagy »de!« után kiált ez az ország.” 01:03:15 „Az, hogy jelenleg ugyanaz a büntetési tétel, ha valaki ötezer forintot elfogad egy szavazatért, mintha valaki milliárdokért megszervezi ezt az egészet, mindent elmond arról, hogy kinek az érdekében írták a törvényeket.” A teljes adás meghallgatható Youtube-on, Soundcloudon, Spotifyon, Google Podcaston, a Player.fm-en és további helyeken. Ha fontos neked, amit csinálunk, add nekünk az adód 1 százalékát, és támogass minket rendszeres adománnyal. Kérdezett: Solti Hanna – Videó, borítókép: Bodoky Bence Source
Hvg: Egybillió-háromszáztizenegymilliárd forintos szerződést kötött az Orbán-kormány a 4iG-vel márciusban A Honvédelmi Minisztérium 1 311 050 000 000 forint értékű keretszerződést kötött a NER alatt informatikai óriássá nőtt 4iG űrtechnológiai cégével – tudta meg a lap. A szerződést március közepén, egy hónappal a választás előtt írta alá Jászai Gellért cége és a Szalay-Bobrovniczky Kristóf irányítása alatt álló tárca. Az áprilistól már hatályba is lépett megállapodást a minisztérium azzal magyarázta, hogy több éves kormányzati előkészítés eredményeképpen jött létre, de mást nem közöltek, mivel az ügylet nem nyilvános. A Magyar Péter kormánya által így megörökölt keretszerződés értesüléseink szerint bő kilenc évre, 2035-ig szól. Telex: Kiadta a kulturális minisztérium: milliárdokkal tolták meg Mága Zoltán koncertjeit az elmúlt négy évben A lap közérdekűadat-igényléssel fordult a Kulturális és Innovációs Minisztériumhoz (KIM) és az MTVA-hoz, hogy megtudjuk, pontosan mennyi pénzébe került a magyar adófizetőknek, hogy Mága arénás koncertjeit és választásikampány-eseménnyel felérő fellépéseit fizessék. Meglepetésünkre a KIM alig pár hét után elküldött nekünk egy csomó adatot, amelyből kiderül, hogy a prímás koncertjeire négy év alatt annyit költött a kulturális minisztérium, mint az NKA teljes pályázható éves költségvetésének a harmada. A koncerteken nem volt ritka, hogy Mága vagy az éppen ott haknizó helyi fideszes politikus kampánybeszédet mondott két dal között. 444: Megszereztük a műalkotások listáját: nem szerénykedtek Orbánék, kiemelkedő festmények között dolgoztak a Karmelitában Arról, hogy több minisztériumhoz hasonlóan a Karmelitába is kerültek fel képek múzeumi gyűjteményekből, már korábban is jelentek meg cikkek. (Itt van egy lista, itt egy másik, mindkettő még 2019-ből.) Nem volt már ez sem rövid, de jóval több képről van szó, megszereztük azt a listát, ami csak a Magyar Nemzeti Galériából átvitt alkotásokat tartalmazza. 97 darab van a Karmelitában, 8 Rogánéknál. Az biztos, hogy nem voltak szemérmesek, amikor válogattak a készletekből. Igazán jó nevű festők remek darabjai kerültek a falakra. G7: Állami százmilliók vándoroltak Szijjártó rokonainak cégéhez, amely finn versenypályát vett Mielőtt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter lett, a Hungaroringen kívül érdemben nem támogatta az állam a hazai motorsportokat. 2014 után ez fokozatosan megváltozott, és közben megtalálták az állami források azt a vállalatot is, amelynél a napokban távozott miniszter testvére dolgozott, majd tulajdonrészt is szerzett. A vállalattal 2014 és 2024 között 611 millió forint értékben szerződtek főként promóciós és rendezvényszervezési munkára közpénzt felhasználó, főleg állami szereplők. Összesen 10 szervezet 24 megbízását sikerült fellelnie a lapnak. Magyar Hang: Túl hangos volt a szegedi BYD, miután ez kiderült, a kormányhivatal felmentette őket a határérték alól „Történelmi pillanatnak lehetünk tanúi. A Kormányhivatal a választások után végül válaszolt a tavaly nyáron tett bejelentésemre: kivizsgálták a BYD beruházás éjszakai zajterhelésével kapcsolatos panaszt. A kormányhivatal még tavaly szeptemberben környezeti zajmérést végzett, amelynek során megállapította, hogy határérték túllépés történt” – írta Facebook-oldalán Fodor Antal önkormányzati képviselő, az Összefogás Szeged Jövőjéért frakció tagja. A politikus közölte, ezt követően a BYD kezdeményezte a zajterhelési határértékek alóli felmentést, amelyet meg is kapott a kormányhivataltól 2027. február 28-ig. Címlapkép: Szalay-Bobrovniczky Kristóf volt honvédelmi miniszter 2026. március végén (fotó: Szalay-Bobrovniczky/Facebook) Source
Élő videóval jelentkezett a miniszterelnök a Budai Várból. Magyar Péter Vitézy Dávid beruházási és Pósfai Gábor belügyminiszter társaságában elbontotta azokat a kordonokat, amelyek évek óta elzárták a Karmelita kolostor előtti közterületet a szabad gyalogosforgalom elől. Az épület sorsáról nem született döntés, de egyelőre megtekinthető lesz; az új kormány élesen bírálta elődje összes vári beruházását.
A tanárok státusztörvénye, lerobbant intercity, Magyarországot utolérő Románia – néhány ok, amiért Z-generációs fiatalok úgy döntöttek, hogy szabadidejükben a Tiszának fognak kampányolni. A kampány alatt és a választások után beszélgettünk ifjúsági Tisza-szigetek alapítóival a kampány tapasztalatairól, és arról, mihez kezdenek a választások után. „A magyar GenZ-forradalomként” jellemezte Vágvölgyi B. András az áprilisi választást, ahol több jel szerint rendkívül nagy volt a 25 év alatti fiatalok részvétele a korábbi választásokhoz képest. A fiatalok fellépését az elmúlt hetekben sokan próbálták megfejteni, több elemzés párhuzamot vont a magyar választások és az elmúlt években zajlott GenZ-forradalmak között: ezek főleg a fejlődő országokban zajló megmozdulások voltak, például Nepálban, Indonéziában, Madagaszkárban és Tanzániában. A megmozdulások mögött általában a fiatalok lehetőségeinek beszűkülését, a növekvő társadalmi különbségeket és a korrupciót emlegetik – ezeket Magyarországon is jól ismerjük. Bár nálunk nem forradalom, hanem klasszikus választások útján következtek be, a párhuzamok a külsőségekben sokszor látszottak: az áprilisi Rendszerbontó koncerten, és a választás utáni utcai ünneplésen is meg lehetett figyelni például az ázsiai GenZ-tüntetések szimbólumává vált, a One Piece című sorozatból kölcsönzött kalózzászlót. Bár a kampány leglátványosabb eleme Magyar Péter országjárása volt, a Tisza győzelméhez legalább ennyit tehetett hozzá az, hogy élőerőben is legyőzték a Fideszt, vagyis hogy többen voltak azok, akik napi szinten, önkéntesként kopogtattak, pultoztak, szórólapoztak a lakóhelyük körül – köztük nagy számban voltak fiatalok is. A választási kampány alatt és a választások után megkerestünk olyan fiatalokat, akik ifjúsági Tisza-szigetet alapítottak, és munka vagy egyetem mellett részt vettek a választási kampányban. Videónkban a motivációikról, a kampánymódszerekről és jövőbeli terveikről kérdeztük őket: Bár az önkéntesek főként pozitív tapasztalatokról számoltak be, atrocitások is előfordultak: Debrecenben megtaláltuk azt az aktivistát, akire kopogtatás közben fegyverrel támadtak. Az önkéntes részletesen mesélt arról, hogy történt a támadás, és hogyan élte meg a történteket: Cikk: Zubor Zalán, videók: Balogh Dénes Source
Az Átlátszó újságírója, Bodnár Zsuzsa meghívást kapott a Magyar Hang Flaszter című műsorába, ahol R. Kiss Kornélia és Dévényi István újságírókkal beszélték át a hét legfontosabb közéleti eseményeit. Az adásban téma volt többek közt a gyermekvédelem átfogó reformjára tett miniszteri ígéret, a Fidesz reakciója a NER-bűnözés tényeire, valamint a vagyonvisszaszerzés lehetősége is. A Magyar Hang polgári hetilap évekkel ezelőtt indította el saját közéleti vitaműsorát, a Flasztert a Youtube-on, ahol a lap munkatársai mindig egy-egy meghívott újságíróval beszélik át az adott hét legfontosabb közéleti témáit. Az Átlátszó szerzői rendszeres vendégei a műsornak, ezúttal Bodnár Zsuzsa ülhetett be R. Kiss Kornélia és Dévényi István újságírók mellé. Az országgyűlési kampány meghatározó eleme volt a gyermekvédelem, s e téren átfogó reformot ígér az új miniszter, a tiszás Kátai-Németh Vilmos. A műsorban elhangzott, hogy a bántalmazások feltárása lesz az első lépés, mert e téren sok az eltitkolt ügy. Az Átlátszón is többször foglalkoztunk a témával – lapunk pert is indított a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság gyermekbántalmazásokról szóló, eltitkolt vagy meghamisított jelentéseinek megismeréséért. Pereljük a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot a gyerekbántalmazásokról szóló jelentésekért Képesek-e szembenézésre a fideszes politikusok, és miként reagálnak a Tisza Párt képviselői részéről elhangzó „vádakra”? Erről is szó esett a műsorban, de téma volt a Fidesz ellenzéki szerepének hiteltelensége és a NER számos szereplőjének felelősség-hárítása is. A műsor résztvevői beszéltek a független sajtó kormányváltás után szerepéről is. Kollégánk elmondta: az új kormányzat számára fontos segítséget jelenthetnek a sajtó által már korábban szisztematikusan feltárt és leleplezett korrupciós ügyek a NER-bűnözés felszámolásában. A sajtó feladata azonban nem változik: a mindenkori hatalom ellenőrzése, a visszásságok feltárása továbbra is kötelessége az újságíróknak. Source
A Magyar Nemzeti Múzeum Jagelló-páncéljának külföldre történt elajándékozása kőkemény bűncselekmény volt, állítja Bátonyi Péter. A műemlékvédelmi szakember szerint nem elégedhetünk meg a fejcsóválással, hanem lépni kell, méghozzá jogi eszközökkel. Ezért tett még tavaly év végén feljelentést az ügyben hűtlen kezelés és hivatali visszaélés gyanújával. Aligha meglepő módon a rendőrség ezt akkor azonnal elutasította, pedig jogi érvelése erős alapokon áll. Még nem késő tenni az ügyben, ezért is közöljük most írását.
Információink szerint rendszeresen késve kapják meg a Milton Friedman Egyetem hallgatói az ösztöndíjaikat. Az egyetem elismerte az Átlátszónak a késedelmes kifizetést, melynek szerintük az az oka, hogy az állam nem biztosította nekik a hallgatói ösztöndíj-emelésekhez szükséges többletforrást. Az intézmény szerint az állam 2025 óta mintegy 1,2 milliárd forint normatívával tartozik az egyetemnek. Egy névtelenséget kérő forrásunk szerint rendszeresen késik az ösztöndíjak kifizetésével a Milton Friedman Egyetem. A csúszás többfajta ösztöndíjat is érint, így például a szociális és a tanulmányi ösztöndíjakat is, amelyeknek mértéke hallgatónként eltérő, de átlagosan körülbelül havonta 40-50 ezer forint lehet. Annak függvényében azonban, hogy milyen típusú ösztöndíjban részesül az adott hallgató, előfordulhatnak ennél magasabb és alacsonyabb összegek is. Az Átlátszónak nyilatkozó forrás szerint a késedelem a hallgatók mindennapjait is megnehezíti, hiszen a tanulmányaik során több kiadásuk is van, amelyeket az ösztöndíjakból (és sokan diákmunkából) fedeznek. „Bár ez nem tűnik sok pénznek, a hallgatók számára jelentős” – mondta forrásunk, aki több diákkal is kapcsolatban áll, akik szintén anyagi nehézségekről számoltak be. A Milton Friedman Egyetem egy magánfenntartású intézmény, melyet 2001-ben alapított a TANORG Tanácsadó és Szervező Kft. Az intézmény megalakulásakor még a Zsigmond Király Főiskola nevet viselte, jelenlegi nevét 2017-ben vette fel. Fenntartója a Maimonidész Oktatási Központon keresztül az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH). Az egyetemen főleg gazdasági, kommunikációs, társadalomtudományi és informatikai képzések vannak. Régóta fennálló probléma Forrásunk szerint a probléma nem új keletű: az Átlátszóhoz eljuttatott dokumentumok alapján az egyetem 2024 óta késéssel fizeti ki az ösztöndíjakat. Egy, a birtokunkba került iratban például az áll, hogy egy hallgató esetében a rendszeres szociális ösztöndíj esedékessége 2024. április 10-e volt, ennek ellenére a kifizetés csak május 17-én történt meg a tanulmányi rendszer szerint. Hasonló volt a helyzet egy hónappal cikkünk megjelenése előtt is: a 2026. március 10-én esedékes tanulmányi ösztöndíjat április 13-án fizették ki, tehát a hallgatók egy hónap késéssel kapták meg a márciusi ösztöndíjukat. Forrásunk azt is elmondta, hogy az egyetem jelenleg is tartozik egy havi ösztöndíj kifizetésével, ugyanis májusban kapták meg az áprilisi ösztöndíjat, de a tárgyhavit, azaz a májusit még nem utalta el nekik az intézmény. Az egyetemi ösztöndíjak rendszere nem utólagos elszámolásban működik: a márciusra járó ösztöndíj főszabály szerint már márciusban esedékes, nem pedig áprilisban. A felsőoktatásban tanuló hallgatók ugyanakkor a félév elején (pl. szeptember-októberben és január-februárban) gyakran tapasztalnak csúszást az adminisztráció miatt, ezért ezeket az összegeket az intézmény együttesen, a félév megkezdésének második hónapjában utalja ki. Forrásunk több alkalommal is érdeklődött az egyetemnél arról, miért nem kapja meg időben az ösztöndíjakat. A felsőoktatási intézmény arról tájékoztatta, hogy a folyamat a Magyar Államkincstárnál akadt el. Miután többször is előfordult, hogy az egyetem késett az ösztöndíjak kiutalásával, a hallgató egyre többször érdeklődött: „Mivel többször nem kaptam választ, egy idő után feladtam a megkereséseket” – mesélte lemondóan neve elhallgatását kérő forrásunk. Az egyetem az államra mutogat Az ügyben megkerestük a Milton Friedman Egyetemet is, ahonnan megerősítették, hogy valóban gondok akadtak az ösztöndíjak kifizetésével. Az Átlátszónak írt válaszuk szerint „az egyetemen egyes hallgatói ösztöndíjak kifizetése sajnos valóban késik. A kialakult helyzet elsődleges oka, hogy a magyar államnak az egyetem felé 2025-ből fennálló normatív finanszírozási tartozása jelenleg mintegy 1,2 milliárd forint. Ennek a hiánynak a kezelése megoldandó feladatot jelent az egyetem gazdálkodása számára. Az ösztöndíjak kifizetését érintő méltatlan késedelem közvetlen oka pedig a választások előtt az ágazati irányítás részéről elvárásként megfogalmazódott, esetenként 50%-ot is elérő ösztöndíjösszeg emelés, amihez azonban a szükséges többletforrás biztosítása elmaradt. Kollégáink jelenleg is azon dolgoznak, hogy a kifizetések már a napokban teljes körűen megtörténjenek, és a továbbiakban ilyen probléma ne fordulhasson elő.”. Az egyetem standja a 2026-os Educatio kiállításon (fotó: Milton/Facebook) Választások előtt emeltek az ösztöndíjakon A Milton a nekünk küldött közleményében a korábbi Kulturális és Innovációs Miniszter, Hankó Balázs választások előtti bejelentésére utalt. Egy Facebook-posztban ugyanis Hankó idén február végén úgy fogalmazott, hogy: „az egyetemekkel és a hallgatói képviseletekkel folytatott egyeztetéseket követően emelkednek a hallgatói ösztöndíjak. Az elmúlt évek forrásbővülésének köszönhetően az idei tavaszi félévtől minden egyetemen legalább a tanulmányi ösztöndíj összegének 50 százalékával nőnek a juttatások. Ennek fedezetét az egyetemek finanszírozásának növekedése biztosítja. Így összességében a tanulmányi ösztöndíjak jelenlegi szintjéhez képest átlagosan mintegy 84 százalékos növekedés valósul meg.” Hankó Balázs, korábbi Kulturális és Innovációs Miniszter. (Forrás: Hankó/Facebook) Az egyetem azonban arról tájékoztatta lapunkat, hogy az ösztöndíjemeléshez szükséges többletforrást nem kapták meg, ezért okoz most gondot a hallgatói ösztöndíjak időbeni rendezése. Az egyetem szerint az állam mintegy 1,2 milliárd forint normatív finanszírozással tartozik nekik, ezt a hiányt pedig az intézménynek kezelnie kell. A témával kapcsolatban kerestük a kormányt is: szerettük volna megtudni, hogy szerintük miért áll fenn ekkora tartozás a Milton Friedman Egyetem felé, és mikorra várható a tartozás rendezése, ám választ cikkünk megjelenéséig nem kaptunk. Szabó-Gödri Rita Címlapkép: A Milton Friedman Egyetem bejárata (fotó: Milton Friedman Egyetem/Facebook) Source
Kollégái szerint NER-es férje segíthette pozícióba azt az igazgatónőt, akinek elmozdítását szinte a teljes tantestület kérte Maruzsa Zoltántól. Hiába. Igényeiket a tankerület is figyelmen kívül hagyta. Az iskolában a tanárok állítása szerint a félelem légköre uralkodik.
Last Saturday, the inaugural sitting of the new parliament and the swearing-in ceremony of Prime Minister Péter Magyar took place. The first noteworthy event of the day was Hungarian President Tamás Sulyok’s address, which had significant political implications. Sulyok warned the newly elected MPs that the new parliament should respect the checks and balances and Hungary’s democratic institutions. His message was clearly meant for Magyar, who has repeatedly called on him to resign. With his speech, Sulyok signalled that he would not do so and that he is heading for a showdown with the new prime minister. This is a questionable choice given that, due to the majority of the new government and the largely ceremonial role of the presidency, this is a battle he can only lose. One could, in theory, even interpret Sulyok’s words as a commendable warning, given Hungary’s experiences with the concentration of power within the hands of one party in the past 16 years. However, as Sulyok has never said a single word about the rule of law violations of the Fidesz government in the 2 years he’s been in power, he is unlikely to gather any form of sympathy from the public.In his inauguration speech, Magyar, who never took public criticism particularly well, directly attacked Sulyok for his unfitness for the office and called on him to resign. Notably, he did not even call “on the president” to resign, as customary on such occasions, but simply referred to Sulyok by his name. In the following days, the quarrel between the two accelerated, and Magyar chose to repeatedly publicly humiliate the president; he was unwilling to take pictures with Sulyok upon the official appointments of the ministers, resulting in awkward images of a confused president standing around aimlessly in the background. On other official visits, Magyar only posted pictures of the presidential palace and talked about its construction, to show that he does not consider Sulyok a worthy political figure to engage with.In his first speech as Prime Minister, Magyar harshly criticised Viktor Orbán’s past sixteen years and apologised to the of Orbán’s tenure on behalf of the government. Notably, he called out both Viktor Orbán and Ferenc Gyurcsány, the two former prime ministers who were not present, for mutually reinforcing each other’s politics and division in the country over the past decades. Magyar also asked the Hungarian population to remain active in politics and be critical of the government. He also called for national unity and urged people to reach out to those they disagree with.What followed his speech was a meticulously orchestrated display of political theatre that lasted for days.At the end of his speech, Magyar invited a children’s band from the poverty-stricken town of Sükösd to perform Zöld az Erdő, the unofficial anthem of the Hungarian Roma community, as well as the folk song Tavaszi Szél, which was used as Tisza’s campaign song. The sight of disadvantaged children singing the Roma anthem in parliament is a great symbolic step. If we also consider Ibolya Oláh’s performance kicking off the celebrations after the ceremony, one can safely conclude that the Roma were symbolically represented as an integral part of the Hungarian nation to perhaps an unprecedented extent. Such Roma representation is, in many ways, a fitting end to this campaign. János Lázár’s controversial comments and the subsequent shift in Roma support toward Tisza were one of the key stories of the past few months in Hungarian politics.Sadly, there were ugly scenes too: before the arrival of the children’s band, the MPs of the extreme right Mi Hazánk simply walked out of the chamber. They now claim that they had been misled about the order of the proceedings, but their protests about the Roma anthem being played were all over social media before the event, and they have nowhere to hide. Shame on them. History and the Hungarian public will judge their actions harshly.After the Roma anthem and Tavaszi szél, the proceedings closed with the EU and the Székely anthem, as well as Szózat, Hungary’s unofficial second anthem. It is clear that Tisza tried to symbolically cater the occasion to the entirety of its extremely broad coalition.Tisza’s utilisation of political symbolism reached new levels on Kossuth Square, just outside parliament, after the ceremony ended. At the beginning of Tisza’s “System Change Party,” Ibolya Oláh started singing her Magyarország, a cheesy 2000s patriotic song. Oláh was on record saying that she would only sing the song again once it starts meaning something to her due to the abuse she received upon its initial release. For this reason, for Tisza to get her to headline the celebrations was already a symbolic move.But what happened during her performance guarantees that the event is engraved in Hungarian cultural memory. As the square was opened up for the public, crowds started walking towards each other and the Parliament - rhyming with themes in Magyar’s speech about ending divisiveness and wanting Hungarians to be involved with politics again. The crowd’s walk towards the Parliament - some walking through the square’s shallow fountain, appearing to be walking on water in a state of collective ecstasy - was such a powerful and symbolic moment, it felt almost otherworldly. It was a masterclass in political theatre, something Magyar and his team seem to be exceptionally skilled at.Their talent lies not only in orchestrating spectacle, but in doing so in a way that it is ordinary Hungarians themselves who partake in it. Be it this System Change Party, be it the many Tisza rallies when the attendees were told to hold each other’s hands or sing a folk song together. This form of immersive spectacle, on a scale as we have seen, represents a genuine innovation in Hungarian and, quite possibly, modern European politics. It is not only useful for publicity, but it may be a secret to fighting illiberal politics elsewhere: making the case for democratic institutions in a spectacular, immersive manner, and creating participatory experiences voters can relate to on an emotional level. The politics of emotion and spectacle, in this case, make the case for institutional democracy, rather than against it.The beggining of Tisza’s change of regime party. Source: YouTube.Such events characterised Tisza’s entire first week in office. On his first full weekday as prime minister, Magyar and some of his ministers held a tour of the ministries of the Orbán government, specifically constructed under Orbán’s rule for a significant amount of money. The videos revealed a truly grotesque amount of luxury for ministerial buildings, showing contrast with the current state of Hungarian hospitals and educational institutions. The video tours were, once again, outstanding visual portrayals of Tisza’s main campaign message. The videos were framed in a way that made the viewer feel as if they themselves were walking in the corridors of a defeated regime after a revolution.The parliamentary committee hearing of Magyar’s Chancellery minister, Bálint Ruff, also fits this pattern rather well. Ruff’s task was presented as the minister who would be responsible for making sure that the current transition of power is a “change of system” rather than a “change of government.” His opening speech at the hearing was framed and written to sound like an opening statement by a prosecutor at court against the previous regime. Once again, with the public being able to watch the entirety of it on YouTube.To close off the week of political spectacle, the new government held its first-ever cabinet meeting in Ópusztaszer, a small village in Hungary. The village has significance in Hungarian folklore as the place where, according to founding myths, the Magyars are said to have decided on the law of the land after reaching the Carpathian Basin. After the meeting, the government held its first-ever press conference in front of a cyclorama painting by Árpád Feszty, depicting the arrival of the Hungarians. There could have been no better backdrop for the occasion. The Arrival of the Hungarians is a nationalist cyclorama, offering a breathtaking spectacle which, by its very nature, produces an immersive experience for its beholder. It offers the exact experience Tisza, as a party, has been utilising, ever since its emergence, and especially since it won the election.But it is one thing to conquer the symbolic sphere. Now the party must govern, a more complex and difficult task which needs entirely different talents. But we already know that Tisza is not fully done with the spectacle yet. Ever since the election, the party has promised to mark the 70th anniversary of the 1956 revolution with a grand-scale event with major world leaders invited. The anniversary will likely serve as both the new Hungary’s international introduction and a thesis statement of what Tisza wants the country to be. If the past week is anything to go by, it will not be an event to be missed.Ábel BedeSubscribe to receive first-class insight into Hungarian affairs. Become a paid subscriber to partake in Q&As and get an exclusive article every month.
A szerdai kormányüléssel és az azt megelőző alföldi terepbejárással a kiszáradás és a vízügy témája a politika legfelső szintjére emelkedett. Ennek látszólag ellentmond, hogy információink szerint a vízgazdálkodás ügye egyel lejjebb, helyettes államtitkári szintre kerülhet az új kormányzati struktúrában. Ugyanakkor a „vízre alapozott tájhasználat bevezetése” különleges figyelmet kaphat, és az első benyomások alapján maga a kormányfő is szorosan követi a „hidratált Alföld” ügyét.
Pert nyertek a gárdonyi lakosok és a Greenpeace a MOL-lal szemben. A bíróság döntése értelmében a kormányhivatalnak új határozatot kell hoznia a kármentesítési célértékekről, mert korábban egyszerűen pecsétet nyomott a MOL által javasoltakra – anélkül, hogy érdemben vizsgálta volna azokat. Az eredeti kormányhivatali határozat szerint brutálisan szennyezett maradt volna a terület: több anyagból is a határérték sokszorosát hagyhatta volna a helyszínen a MOL a hatóság jóváhagyásával. Benzolból a határérték 87-szerese, az összes policiklikus aromás szénhidrogén (PAH) esetében a határérték 59-szerese, egyéb alkilbenzoloknak pedig a határérték 342-szerese maradhatott volna a talajban a kormányhivatal első határozata szerint. Tizenkét magánszemély és a Greenpeace annak érdekében fordult bírósághoz, hogy a MOL érdemben tisztítsa meg a szennyezett területeket Gárdonyban, ahol 2024-ben történt egy, a MOL által is példátlan mértékűnek nevezett olajfolyás. A bíróság végül megsemmisítette a kormányhivatal kármentesítési célértékekre vonatkozó határozatát, és új határozat meghozatalára kötelezte a hatóságot. A döntés indokolása szerint a kormányhivatal mulasztott, amikor a szennyező vállalat dokumentációját érdemi vizsgálat, kritika, indokolás nélkül fogadta el. Ráadásul Gárdony városát is kihagyták a folyamatból. „A bíróság szerint a hatóság semmilyen indokát nem adta annak, hogy miért fogadta el a MOL által javasolt értékeket” – nyilatkozta dr. Kiss Csaba, a lakosok és a Greenpeace ügyvédje az Átlátszónak. Mint kifejtette, ezekben az esetekben az előírt érték, amelyre vissza kell szorítani a szennyezést, nem mindig alacsonyabb annál a határértéknél, ami felett valami szennyezettnek minősül. Vannak olyan esetek, amikor a szennyezést nem lehet maradéktalanul eltüntetni, ilyen esetekben fogadja el, írja elő a hatóság a magasabb értéket. „A hatóság tulajdonképpen azt mondta ki, hogy bármit is tesz vagy szándékozik tenni a MOL, el fogja azt fogadni, hogy bizonyos értékek nem fognak visszatérni az eredeti szintre. Magyarul a terület szennyezett marad. Nem csak egyszerűen szennyezett marad azonban a terület, hanem brutálisan szennyezett marad. Ugyanis a következő értékeket írta elő a hatóság: benzolból a határérték 87-szerese maradhat a talajban, az összes policiklikus aromás szénhidrogén (PAH) esetében a határérték 59-szerese maradhat, egyéb alkilbenzoloknak pedig a határérték 342-szerese, ahhoz képest, mint amitől valami szennyezettnek minősül.” Egyéb hiányosságok is szerepeltek a MOL dokumentációjában, amelyre rábólintott a kormányhivatal. Nem szerepelt benne például, hogy jelenleg mennyire szennyezett a terület, tehát az, hogy mihez képest köteles elérni a meghatározott értékeket a szennyező cég. Az is hiányzik belőle, hogy mely területekre érvényes a határértékek felsorolása. Arra a helyre, ahol az olaj kifolyt a vezetékből, vagy arra a teljes területre, ahol vizsgálták, van-e szennyezés – és amelyen legalább 15 ingatlan van, ahol ma is emberek élnek? „Ennek a nagyjából ötven embernek kell majd innentől 87-szeres szennyezettségben élni, vagy ez csak arra az ingatlanra vonatkozik, amelyiken kifolyt az olaj?” – teszi fel a kérdést a lakók és a Greenpeace ügyvédje. Ötszáz köbméter olaj szivárgott el egy MOL-vezetékből Gárdonynál, kerti kutakban bukkant fel Hogy mennyire tessék-lássék volt a kormányhivatal határozata, amelyet a bíróság érvénytelennek minősített, arra egy másik példa, hogy Gárdony városát is kihagyták a folyamatból. Értesítették ugyan az önkormányzatot, de érdemben nem vonták be; erre azért lett volna szükség, hogy lehessen tudni, milyen tervei vannak a településnek a területtel. Ez azonban nem történt meg, így ennek hiányában a MOL mondhatta meg, milyen értékre tisztítja meg az általa elszennyezett területet. Több ízben is foglalkoztunk már a Gárdony határában 2024 őszén történt súlyos olajszennyezéssel, melynek során 500 köbméter olaj szivárgott el a MOL vezetékéből a talajba. A baleset után megírtuk, hogy a kifolyt mennyiség 50-szeresen meghaladja azt, amit a MOL hatóságoknak lejelentett. Majd arról is beszámoltunk, hogy – amint az közadatigénylésekből kiderült – a MOL másfél hónapon át hagyta súlyosbodni a katasztrófát. Másfél hónapig hagyta súlyosbodni a gárdonyi olajkatasztrófát a MOL Tálos Lőrinc Frissítés 2026.05.15. – Cikkünk megjelenése után az alábbi közleményt kaptuk a MOL-tól: „Fontos pontosítani, hogy a per nem a MOL ellen zajlott: a bíróság a Kormányhivatal határozatával kapcsolatban állapított meg eljárási és indokolási hiányosságokat. A döntés a hatósági eljárás formai és indokolási kérdéseire – többek között az Önkormányzat bevonására, valamint a határozat részletesebb és közérthetőbb alátámasztására – vonatkozik. A bíróság nem a kármentesítés szükségességét vagy a MOL által végzett műszaki beavatkozásokat kérdőjelezte meg, hanem azt kifogásolta, hogy a határozat nem mutatta be kellő részletességgel a kármentesítési célállapot (D) meghatározásának szempontjait és a szennyezettség mértékét. A MOL továbbra is teljeskörűen együttműködik a hatóságokkal, és folytatja a kárelhárítási és kármentesítési munkálatokat Gárdonyban. Eddig 234,2 m3 szénhidrogént távolítottunk el, ami a teljes elfolyt mennyiség 48,1%-a. Az elmúlt hónapban heti átlagban 850 liter szénhidrogént nyertünk vissza. Jelenleg 48 kitermelő kutat üzemeltetünk, a felszín alatt 27 méter mélyen kiépítettünk egy 212 méter hosszú izolációs falat, és a monitoring vizsgálatok alapján a szennyeződés nem terjedt tovább a falon kívülre. A MOL eddig több mint másfél milliárd forintot fordított a kárelhárításra.” Címlapkép: Gárdony és a Velencei-tó légifelvételen (fotó: Átlátszó/Pápai Gergely) Source
Kikértük Batthyány Lajos Alapítvány intézete, a Danube Institute szerződéseit, ami az európai jobboldali-populista és az amerikai, Trump-közeli közszereplők kifizetőhelyeként az utóbbi két évben több százmillió forintot juttatott külföldi partnereinek. A DI-n keresztül a NER főleg az angolszász jobboldalon épített hálózatot, de a választásokhoz közeledve előtérbe kerültek a keleti kapcsolatok is 2024-ben több mint 150 millió forintot, tavaly pedig ennek már több mint kétszeresét fizette ki külföldi vendégkutatóknak – főleg az angolszász és nyugati jobboldali média és think-tank-világ ismert figuráinak – a költségvetésből finanszírozott, 2021 óta közérdekű vagyonkezelőkét működő Batthyány Lajos Alapítvány. Az alapítvány az elmúlt években több milliárd forint közpénzt osztott szét elsősorban a Fidesz holdudvarához tartozó szervezetek között. Ennek egyik legnagyobb nyertese az Alapjogokért Központ (Jogállam és Igazság Nonprofit Kft.) volt, 2024-ben például 4,25 milliárd forintot kapott a Fidesznek nyíltan kampányoló szervezet. De jutott pénz többek között a Méltányosság Politikaelemző Központnak és a Harmadik Ezredév Alapítványnak is – utóbbi a Patrióta Európa Mozgalom nevű, a Fidesz aktuális ellenségeit hazaárulózó, poloskázó Facebook-oldal fenntartásáért kapott 34 millió forintot. Mindezekhez a Rogán Antal-féle Miniszterelnöki Kabinetiroda biztosított forrásokat: tavalyelőtt még „csak” 13 milliárd, 2025-ben már több mint 20 milliárd forint támogatást nyújtottak. A választás évében, idén pedig rekordösszeget, 22,38 milliárd forintot kapott Rogánéktól az Alapítvány. Rogánék küldték a milliárdokat, kormányközeli álcivilek rejtett támogatására költötték Az orbánizmus exportja A BLA a belföldi propagandatevékenység mellett a NER külföldi hálózatépítését is támogatta, ennek fő eszköze a Danube Institute nevű (formálisan nem bejegyzett) intézet volt. A DI-vel 2023-ban foglalkoztunk először: ahogy akkor írtuk, az intézet számos külföldi, különösképp amerikai, Donald Trumphoz és a Republikánus Párthoz közel álló közszereplőnek nyújtott támogatást kutatói ösztöndíjak formájában. Amellett, hogy kutatásokat készítettek és tanulmányutakat tettek Magyarországon, kifejezetten azért is kaptak pénzt, hogy publikáljanak a BLA Hungarian Conservative című lapjában, vagy akár a BLA által megnevezett külföldi lapokban. Az ilyen módon támogatott publikációkból jellemzően az az üzenet körvonalazódott, hogy az Orbán-kormány az egyik vezetője egy előretörő, nemzetközi jobboldali mozgalomnak, és politikája modellként szolgálhat külföldön, különösen az Egyesült Államokban. Százmilliókat költ a magyar kormány az amerikai közélet befolyásolására Később közérdekű adatigényléssel kikértük a DI vendégkutatói szerződéseit. Ezek összege szintén évről-évre nőtt, 2022-ben még összesen 76,76 millió forintot fizettek néhány tucat partnernek, 2023-ban már 179 milliót, 2024-ben pedig már 284,6 millió forintot. Idén áprilisban újabb adatigényléseket nyújtottunk be, amit az Alapítvány a korábbiakhoz hasonlóan felemásan teljesített: a szerződéseknek csak a másolataiba tekinthettünk be, amelyek nagy részéből a vendégkutatók neveit gondosan kitakarták a GDPR-ra hivatkozva. Több szerződéséből azonban a kutatási témák, az előadások és írások címei, vagy éppen a kutatók GDPR-nyilatkozati alapján kikövetkeztethető, kivel szerződött a DI – előző cikkünkben így sikerült azonosítani például Timothy Burns, Carlos Roa, illetve a brit konzervatív politikus, Lord David Frost szerződését. Orbán nemzetközi brigadérosai a magánszférájukra hivatkozva titkolják közpénzes bevételeiket Rekordösszegeket fizettek ki a választások előtt Tételesen követhető a vendégkutatók és más partnerek díjazása is. 2025-ben a DI partnerei összesen több mint 389 millió forint értékű szerződéseket kötöttek meg – ebbe beletartoznak az év közben és idén kifutó szerződések is. Ezek összegeit, időtartamát és tartalmát ebben a táblázatban összesítettük. Ahol a szerződő fél neve ismert, vagy egyértelműen kikövetkeztethető, azt is jeleztük. A szerződések többsége vendégkutatói megbízásról szól, ők határozott időre, havi rendszerességgel kaptak fizetést (rendre havi egymillió forint felett). Néhányan eseti megbízásokért kaptak honoráriumot, rövid, néhány hetes munkákért több millió forintos összegeket – a legtöbbet Timothy Burns brit politológus, aki például 2024-ben egy szeminárium megtartásáért kapott mintegy 4,5 millió forintos díjazást. A legtöbb szerződés visszatérő elemeket tartalmaz: a partnerek többségétől elsősorban valamilyen kutatás, tanulmány elkészítését rendelik meg, néha megszabott témában és oldalszámmal, néha konkrétumok nélkül. Az, hogy ezek valóban elkészülnek-e, azt nem lehet tudni, mivel ezeket a kutatásokat a BLA nem publikálja. Tusványos és más vendégszereplés közpénzből A legtöbb kutatótól elvárták a magyarországi médiában való megjelenést is, ez jellemzően interjúk adását jelentette olyan lapokban, mint a Mandiner vagy a Magyar Nemzet. A legtöbb szerződésben szerepel az is, hogy a BLA adott esetben felkérheti a kutatókat, hogy részt vegyenek nemzetközi konferenciákon is, ilyenkor a közérdekű alapítvány állja a költségeket is. De nemzetközi konferenciák mellett két kutató azért is kapott pénzt, hogy részt vegyenek az aktuális tusványosi rendezvényen. Csaknem minden kutatótól elvárás az is, hogy legalább egyszer publikáljanak a Hungarian Conservative és a Hungarian Review című félkormányzati lapokba. Matolcsy, Orbán Balázs, amerikai lobbi Logan C. West amerikai elemző például 2024-től egy éven át 4000 eurós (1,44 millió forintos) fizetésért konferenciaszervezés, workshopok, és más feladatok mellett a Matolcsy György köszöntőjével megjelenő Eurázsia magazinban írt az Orbán Balázs-féle „konnektivitás” külpolitikai stratégiáról. „A magyar diplomácia a kaotikus múlttal szembeni óvatosságot mutatja, és egy stabilabb jövő építésére irányul” – idézi Westet a magazin. Több kutató azért is kapott pénzt, hogy a BLA által kijelölt külföldi lapokban jelentessen meg cikkeket: az elmúlt két év szerződéseiben a legtöbbször a Spectator, az American Conservative, az Economist és a Wall Street Journal szerepelt. Két említett lapban (American Conservative, Wall Street Journal) megjelentek például Carlos Roa, a DI egyik legjobban fizetett kutatójának cikkei, Magyarországhoz nem kötődő témákban. Roa, aki több mint egy éven át havi 10,000 dolláros (3 millió forint) fizetésért dolgozott, mindkettőben a Trump-adminisztráció számára tett külpolitikai javaslatokat. A brit jobboldal mecénásai Az említett lapok mellett jelentős az átfedés a DI partnerei és az Unherd című brit lap szerzőgárdájával. Az Unherd a Spectatorhoz hasonlóan Paul Marshall üzletember érdekeltsége. Marshall érdekes utat járt be: első befektetési alapját Soros György segítségével hozta létre, vagyonából kezdetben a Liberális Demokrata Pártot támogatta, később viszont eltávolodott a párttól, és 2017-ben 10.000 fonttal támogatta a Brexit-kampányt. Ugyanebben az évben fektetett be az Unherd portálba, amelyben a DI több támogatottja is publikál. Philip Pilkington, forrás: Magyar Külügyi Intézet Az egyik, havi 5000 eurós (1,8 millió forintos), tavaly nyári keltezésű szerződést Philip Pilkington szerződéseként azonosítottuk, annak tartalma (kapcsolatépítés a brit médiában) alapján: Pilkington, aki egyben a Külügyi Intézet kutatója és a „Multipolarity” című podcast alapítója, rendszeres szerzője az UnHerdnek. Szintén az említett podcastnál dolgozik Gavin Haynes, aki a DI-s kutatása (az ő nevét szintén kitakarták, feltehetően egy havi 4000 eurós fizetésről szóló, 7 hónapos szerződés volt az övé) mellett az UnHerd szerzője is. Nathan Levine (balra) Sztáray Péter államtitkárral. Forrás: kormany.hu Valamivel kevesebbszer publikált az UnHerdbe Nathan Levine, aki egyben a Heritage Foundation kutatója is – az amerikai Republikánus Párthoz közel álló intézet a DI-vel is együttműködési megállapodást kötött. Levine-t, aki már 2024-ben is a DI-nél dolgozott, akkor Sztáray Péter akkori külügyi államtitkár is fogadta. Az Orbán-kormány inspirálta, de utóbb kényelmetlenné vált Trumpék 2025-ös terve Többen kaptak támogatást saját, meglévő publikációikra, műsoraikra: Peter Boghossian amerikai filozófiaprofesszor például saját Spectrum Street Epistemology című sorozata 6 epizódjára kapott pénzt. Boghossian – a BLA keresztény-konzervatív hitvallásának ellentmondó módon – az újateista mozgalomból jött, a műsor címét adó episztemológia is eredetileg valláskritikai módszer volt. A DI (és korábban az MCC) támogatását valószínűleg azzal nyerte el, hogy emellett éles kritikusa a „woke ideológiának”. Boghossian a műsorkészítés mellett magyarországi médiaszereplésekért és a DI-brand javítására adott tanácsokért kapott az idei év elejéig havi 1,5 millió forintos bruttó fizetést. Peter Boghossian az MCC videóján. Keleti nyitás Az amerikai és angolszász vonal mellett a jól látszik a DI kapcsolatépítése kelet felé is – különösen az elmúlt egy évben. Ezt mutatja például például Ibrahim Mammadov, a DI Türk-Nyugati Kapcsolatok programja vezetőjének szerződése. Mammadov novemberben szerződött le az intézettel havi bruttó egymillió forintos fizetésért, egy évre. A szerződés szerint a feladatai közé tartozik a kapcsolatépítés a türk világban, illetve a BLA képviselete a közép-ázsiai országokban megrendezett konferenciákon (amihez a BLA téríti az utazási költségeket). A szerződésben szerepel továbbá összesen 10 cikk megírása, részben a BLA által kiválasztott nemzetközi lapokban. Találtunk egy tavaly decemberben megkötött szerződést is, amiben az ismeretlen szerződő az idei év végéig járó, havi 5400 dolláros (1,65 millió forintos) fizetésért vállalta többek között a „nemzetközi networkinget, különösen Kína és Dél-Korea” irányába. Egy másik, már idén márciusban leszerződtetett, idén őszig havi 5000 dolláros (1,53 millió forintos) fizetésért dolgozó kutató „amerikai és kelet-ázsiai” irányba történő kapcsolatépítést, konkrétan 10 kapcsolat felkutatását és megkeresését vállalta. Sean Nottoli a HírTV-nek nyilatkozik, forrás: Danube Institute Instagram Amerikai és japán vonalon tevékenykedik Sean Nottoli, aki 2024-ben a Trump-kampány regionális igazgatója volt. Vélhetően az övé az a tavaly szeptemberben megkötött, 7 hónapos időtávú, havi 5000 dolláros fizetésről szóló szerződés, amiben a szerző vállalta a nemzetközi kapcsolatépítést amerikai-japán viszonylatban. Idén még további 6 vendégkutatói szerződést kötött az intézet, ezek összesen több mint 66 millió forintról szólnak. A fizetések jó része még az év második felében fut ki, vagyis a kormányváltás után is kapnak pénzt az Orbán-kormány külföldi támogatottjai. Egyikük, akinek a feladatai közé izraeli és közel-keleti kapcsolatépítés tartozik, év végéig még havi 2,7 millió forintnak megfelelő fizetésért dolgozhat, ami a DI-s mezőnyben is magasnak számít; de az utolsó pillanatban rekord magas egyszeri honoráriumot (4,5 millió forintot) kapott Isaiah Smallman, a migrációs válságról szóló „A jövő a határon” című dokumentumfilm producere is. A filmet még éppen a választások előtt, április 8-án, az Urániában tartott nagyszabású premieren mutatták be. A premier a Mandiner beszámolója alapján egy utolsó pillanatos kampányeseménynek is beillett. „Ezen a vasárnapon nem kormányt választunk, hanem sorsot – mondta el minderre reagálva dr. Dezső Tamás, a Batthyány Lajos Alapítvány kuratóriumi elnöke a The Future at the Gate – A jövő a határon bemutatóját megelőző beszédében is néhány napja az Uránia Nemzeti Filmszínházban. És ahogy az alkotásból kiderül, számos nyugati ország utólag már bánja, hogy a kormányaik képtelenek voltak megfelelően kezelni a migránskérdést az utóbbi évtizedben.” – olvasható az MCC által kiadott lap beszámolójában. A vendégkutatók fizetése mellett a filmkészítés és saját konferenciák szervezése is a DI és a BLA fő tevékenységei közé tartozott. Májusban mutatták be például az intézet kiadásában megjelent „Magyarok” című filmet, korábban pedig a DI az amerikai Heritage Foundationnal közösen szervezett évente geopolitikai fórumot. A filmek és rendezvények költségeiről szintén közérdekű adatigénylést adtunk be, következő cikkünk ezekről fog szólni. Zubor Zalán; a szerződések elemzésében és a háttér elkészítésében segítséget nyújtott Creede Newton, a Hope not Hate újságírója. Címlapkép: Átlátszó Montázs, képek forrása: Danube Institute, Eurázsia magazin Source
Hosszas pereskedést követően, Lázár János miniszterségének utolsó napjaiban végre megkaptuk azt a szerződést, amellyel az Orbán-kormány 2024 őszén megvásárolta a Strabag 6 százaléknyi tulajdonrészét a GYSEV-ben. A dokumentumban az áll, hogy Lázárék 15 millió eurót, vagyis az akkori 400-as árfolyammal számolva 6 milliárd forintot fizettek ki a Strabagnak a GYSEV-részvényekért. Ez pont másfélszer annyi, mint amiről az adásvétel környéki értesülések szóltak. Akkoriban ugyanis 10 millió eurós vételárat rebesgettek, ami „csak” 4 milliárd forint közpénz lett volna. A Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Zrt. (GYSEV) hosszú évekig Magyarország, Ausztria és az osztrák Strabag közös tulajdonában volt 66-28-6 százaléknyi arányban. A magyar és az osztrák kormány közötti viszony azonban megromlott, mert Lázárnak nem tetszett, hogy Ausztria is beleszólhat a vasúttársaság irányításába. A Strabag részvényeinek megvásárlásával, egy tőkeemelést követően azonban a magyar kormány kétharmados, irányító többséget szerzett a GYSEV-ben, és ezzel kigolyózta a döntéshozatalból a kisebbségi tulajdonos osztrák államot. Az Orbán-kormány 2024 őszén vásárolta meg a Strabag mintegy 6 százaléknyi tulajdonrészét a GYSEV-ben, de a vételárat nem hozták nyilvánosságra. Az erre vonatkozó adatigénylésünk megválaszolását döntéselőkészítésre hivatkozva megtagadták, ezért pert indítottunk az adásvételi szerződésért. A pert első- és másodfokon is megnyertük, a bíróság kimondta, hogy „a nyilvánossághoz fűződő közérdek elsőbbséget élvez, annak érdekében, hogy a nemzeti vagyon felhasználásának átláthatósága biztosított legyen.” A jogerős ítélet 2025 őszén született, de ezután Lázár János tárcája, az Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM) a Kúriához fordult. Azonban ott is hiába próbálkoztak megmagyarázni a titkolózást: a legfelsőbb bírói szerv idén februárban jóváhagyta a korábbi döntést. Ezután bő két hónappal, 2026. április 30-án, Lázár miniszterségének utolsó napjaiban megküldte végre az ÉKM a Strabaggal kötött szerződést. A dokumentum szerint Lázárék 15 millió eurót, vagyis 6 milliárd forintot fizettek a Strabagnak a cég GYSEV-részvényeiért. A szerződés szerint a Strabagnak 7.671 darab, bruttó 419.603.700 forint névértékű GYSEV-részvénye volt, amelyekkel a vasúttársaság 6,1266 százalékát tulajdonolta. Ezeket a részvényeket vásárolta meg Lázár János minisztériuma, mégpedig a Strabag által támasztott feltételeknek megfelelően. Az adásvételi szerződés szerint ugyanis a felek 2024-ben kezdtek tárgyalni egymással az ügyben, majd a Strabag 2024. március 14-én „a tervezett tranzakció főbb feltételeit tartalmazó kötelező érvényű ajánlat megküldésével fejezte ki” arra vonatkozó szándékát, hogy eladná a birtokában lévő GYSEV-részvényeket az ÉKM-nek. Lázár János minisztériuma pedig az ajánlatban szereplő határidőn belül, 2024. május 8-án küldött a Strabagnak egy kötelező érvényű elfogadó nyilatkozatot, mellyel kifejezte azon szándékát, hogy „a részvényeket az Eladó által ismertetett feltételekkel megvásárolja”. Sajnos a Strabag által támasztott feltételeket nem részletezik az adásvételi szerződésben, de talán a 15 millió eurós vételár volt az egyik. window.option_df_129348 = {"outline":[],"autoEnableOutline":"false","autoEnableThumbnail":"false","overwritePDFOutline":"false","direction":"1","pageSize":"0","source":"https:\/\/atlatszo.hu\/wp-content\/uploads\/2026\/05\/strabag-ekm-szerzodes-gysev.pdf","wpOptions":"true"}; if(window.DFLIP && window.DFLIP.parseBooks){window.DFLIP.parseBooks();} A 15 millió eurós, tehát 6 milliárd forintos vételár egyébként pont másfélszer annyi, mint ami az adásvétel környéki értesülésekben szerepelt: akkoriban ugyanis 10 millió euróról, vagyis 4 milliárd forintról szóltak az iparági pletykák. Erdélyi Katalin A címlapkép Átlátszó-montázs: Orbán Viktor és Lázár János (fotó: Lázár/Facebook) és egy GYSEV-vonat (fotó: GYSEV/Facebook) Source
Milyen hibákat nem szabad elkövetni, ha valódi igazságtételt akarunk? Megállapítható-e Orbán Viktor felelőssége? Korábban ígéretet tettünk, hogy kiemelt figyelmet fordítunk majd a beígért igazságtételi folyamatra is – ennek az ígéretünknek teszünk eleget. Buktatók, csapdák és tuti tippek az igazságtételhez és a közvagyon visszaszerzéséhez!
Több mint egy éve tart az Építési és Közlekedési Minisztérium „Gubacsi vasúti híd és kapcsolódó létesítményeinek a kivitelezése (I. szakasz)” címmel kiírt közbeszerzési eljárása, miután már a második cég vitte Közbeszerzési Döntőbizottság elé a tendert. Most kiderült, hogy – a V-Hídé után – az A-Híd jogorvoslati kérelmét is elutasították, így a legolcsóbb ajánlatot adó cég kiesett a versenyből. A 26 milliárdosra becsült eljárás egyelőre továbbra is bírálati szakaszban van, és kérdés, hogy végül lesz-e egyáltalán nyertes. Ahogy arról tavaly ősszel beszámoltunk, Mészáros Lőrincék vasútépítő cége, a V-Híd megtámadta az Építési és Közlekedési Minisztérium tenderét, amellyel a Gubacsi vasúti híd és kapcsolódó létesítményeinek kivitelezéséhez kerestek vállalkozót. A V-Híd többek között nem megfelelő alkalmassági követelményekre, túl sok adminisztrációra és a 10%-ban maximalizált nyereséghányadra panaszkodott. A Közbeszerzési Döntőbizottság elutasította a cég kérelmét. A Döntőbizottság határozatából ugyanakkor kiderült, hogy a 26,5 milliárdosra becsült beruházás kivitelezésére a Swietelskynek és az A-Hídnak van a legnagyobb esélye, ők adták ugyanis a legolcsóbb, 16,6 milliárdos ajánlatot. Most újabb határozatot tett közzé a Közbeszerzési Döntőbizottság, amely szerint mégsem ők lehetnek a befutók. Az A-Híd ajánlatát ugyanis érvénytelennek nyilvánította Lázárék minisztériuma aránytalanul alacsony árajánlat, illetve az árindokolásuk hiányosságai miatt. Az A-Híd először előzetes vitarendezési kérelmet adott be, majd a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz fordult jogorvoslatért. A Döntőbizottság azonban az Építési és Közlekedési Minisztériumnak adott igazat, mivel szerintük az ajánlatkérő jogszerűen nyilvánította érvénytelennek az ajánlatot, miután az árindokolás módszertani hibás volt. A pályázó cégek által megajánlott árak. Forrás: A Közbeszerzési Döntőbizottság tavaly őszi határozata A Döntőbizottság szerint a cégnek „nem volt jogszerű lehetősége az árindokolás szakaszában mennyiségi korrekciót alkalmazni. Ha a tervek alapján eltérést észlelt, azt az ajánlattételi szakaszban, kiegészítő tájékoztatás kérés keretében kellett volna jeleznie. Az árindokolás ilyen módon a közbeszerzési dokumentáció szerinti teljes műszaki-mennyiségi tartalomra tekintettel nem igazolta az ajánlati ár megalapozottságát, ezért a Kbt. 72. § szerinti vizsgálat eredményeként az ajánlatkérő jogszerűen állapította meg, hogy az ajánlat aránytalanul alacsony árat tartalmaz, illetve az ajánlat nem felel meg a dokumentációnak.” Vagyis az A-Híd a Döntőbizottság szerint (is) egyoldalúan módosította a mennyiségi adatokat, és az árindokolása nem volt alkalmas az aránytalanul alacsony ár látszatának eloszlatására és az ár megalapozottságának igazolására. Hogy ezek után végül ki nyeri a megbízást, nehéz lenne megmondani (alapvetően a következő legolcsóbb, érvényes ajánlatot adó cégnek kellene), hiszen közben lezajlott egy kormányváltás, ami az állami beruházásokra is kihatással lehet. Mi épül meg, és mi nem? – Vitézy Dávid autópályákról, hidakról és vasútvonalakról Egyszer már eredménytelen lett a tender Ami biztos, hogy a beruházásnak nem először futottak neki. Ahogy az a Döntőbizottság korábbi (D.319/40/2025. számú) határozatában is szerepel, a mostani közbeszerzési eljárást megelőzően a NIF Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. mint jogelőd 2021 októberében már kiírt egy nyílt közbeszerzési eljárást „Gubacsi vasúti híd és a Corvin csomópontig tartó vasúti infrastruktúra (I. szakasz) megvalósítása” címmel. Az a tender viszont eredménytelen lett. Kósa Lajos fideszes országgyűlési képviselő, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és Mészáros Lőrinc, a V-Híd Építő Zrt. tulajdonosa (b-j) a V-Híd Építő Zrt. gépbemutatóval egybekötött születésnapi rendezvényén Debrecenben 2020. szeptember 18-án. MTI/Czeglédi Zsolt Pontosabban azt is megtámadta egy cég (vagyis kettő): a Homlok Zsolt-féle Homlok Építőipari Kft. és VDH AD közös ajánlattevők, miután kizárták őket az eljárásból. A Közbeszerzési Döntőbizottság akkor megállapította: amiatt, hogy az ajánlatkérő nem határozta meg pontosan és egyértelműen az alkalmassági követelménynek való megfelelés egyik feltételét, nem volt biztosított az egyenlő esélyű ajánlattétel, ez pedig az ajánlatkérő számára önkényes bírálati és döntési lehetőséget teremtett. A Döntőbizottság mindezekre figyelemmel megállapította a jogsértést, és megsemmisítette az ajánlatkérő eljárást megindító ajánlati felhívását és a dokumentációt, valamint az ajánlatkérő által ezt követően hozott valamennyi döntést. Akkor a Homlok Építőipari Kft. és a VDH AD közös ajánlattevők mellett az A-Híd Zrt. és a Swietelsky Vasúttechnika Kft. közösen, a V-Híd Építő Zrt., a STRABAG Vasútépítő Kft. és az SDD Konzorcium (DÖMPER Kft., Subterra-Raab Kft., Pannon-Doprastav Kft.) tett ajánlatot. A 10 százalékos nyereségarány sem tetszett a Mészáros-cégnek, megtámadta a Gubacsi hídra kiírt tendert Katus Eszter Nyitókép: A Gubacsi híd. Fotó: Wikipédia/12akd Source